A legnagyobbak egyike, Joachim József használta e két jelzőt magára. Olyan tanítványai voltak, mint Hubay Jenő, Auer Lipót, Vecsey Ferenc vagy Bronisław Huberman. Ő vette fel az alaprepertoárra Beethoven D-dúr hegedűversenyét. Ajánlott neki darabot Dvořák és Brahms.
Joachim József a Pozsony-Moson vármegye területén található Köpcsényben – ma: Kittsee, Ausztria – született 1831. június 28-án. Egyik testvérének használt hegedűjén kezdett játszogatni, testvérei tanították, majd Pestre költözött a család, ő pedig Serwaczynski Szaniszlónál, a Pesti Német Színház hangversenymesterénél tanult tovább. Alig 8 évesen már a Nemzeti Kaszinóban lépett fel, és több támogatót is szerzett, köztük a Brunszvik Ferenc grófot. Az ő segítségével jutottak el Bécsbe, és találkoztak Georg Hellmesbergerrel, a város egyik legtekintélyesebb zenetanárának és karmesterének. Ő reménytelenül tehetségtelennek tartotta a fiút. Joachim azonban meglátott egy plakátot, ami felkeltette a figyelmét: egy hegedűművész koncertjét reklámozta. Az Ernst nevű muzsikus is meghallgatta őt, és Böhm Józsefhez irányította ifjú kollégáját, továbbá megajándékozta egy hegedűvel.
A Böhmnél töltött négy év kibontotta a Joachim Józsefben szunnyadó tehetséget, ezt követően pedig Lipcse felé vette az útirányt. Ott Mendelssohn növendéke lett, aki nem egyszerűen technikailag tanította, hanem inspirálta és gondolkodni is tanította a fiatalembert. Mendelssohn ajánlólevelével 1844-ben Londonba utazott, ahol több koncerten, egy operett előtti kezdő számként és a Filharmóniai Társaság hangversenyén is sikert aratott. A hírek eljutottak Viktória királynőhöz, hozzá is meghívást kap. A magánkoncert további jeles hallgatósága I. Miklós cár és II. Frigyes Ágost szász király voltak.
Joachim visszatért Lipcsébe, de Angliában később többször turnézott. Lipcsében olyan barátokra tesz szert, mint Jenny Lind svéd énekesnő, Schummann – akivel a barátság csak később mélyül el – és Spohr. Néhány év múlva egy bécsi koncertet követően megismerkedett Liszt Ferenccel. Mendelssohn halála után otthagyta a lipcsei zeneművészeti főiskola hegedű tanszakának tanári állását, és Liszt hívására Weimarba költözött. Liszt és Wagner nagy hatással voltak Joachimra, bár sajátos módon: a szoros közös munkát a hegedűművész fiatalos hevülete és a zenéről vallott újszerű szemlélete egy idő után nem tette lehetővé. Ezt a szemléletet Brahmsszal és Schumann-nal együtt nyilvánosan is vállalta.
Jelentőségét mutatja, hogy felkérték, hogy vezesse Berlin új zeneművészeti főiskoláját, az intézmény első igazgatója ő volt. A nevét viselő vonósnégyessel szintén nagy sikereket ért el. Első pesti fellépésének ötvenedik évfordulóján hónapokig tartó ünnepségsorozatot rendeztek tiszteletére országszerte. 1903-ban több hangfelvételt készítettek vele az új hangrögzítési technikának, a gramophonnak köszönhetően.
Kiterjedt kapcsolatrendszere volt, sokat levelezett. Joachim levelei nem csupán feleségének vagy testvérének szóltak, hanem zenészeknek, zenetudósoknak, tanítványainak, kiadóinak is, a címzettek és a levélírók közt ott volt Robert és Clara Schumann, Gisela von Arnim, Theodor Avé-Lallement, Andreas Moser, Agathe von Siebold, Hermann Härtel, Hans Simrock, Nils Wilhelm Gade, Siegfried Ochs, Julius Otto Grimm, Julius Stockhausen. A levelezés ma már digitálisan is hozzáférhető.
Joachim József 1907. augusztus 15-én hunyt el Berlinben. Hívták a hegedű fejedelmi művészének, minden idők legnagyobb művészének.
Bár írt saját műveket, különböző darabokat hegedűre, nyitányt Shakespeare színdarabjaihoz, de jórészt kadenciákat jelent az életmű. Nemrégieben azonban megtaláltál egy hegedűre írt fantáziájának kéziratát, amely az ír és a skót dallamvilágból merít, korábban Katharina Uhde bukkant rá egy lengyel archívumban. Robert Eschbach Joachim-kutató szerint feltehetően még senki nem játszotta a darabot Joachim Józsefen kívül.
(Via Színészkönyvtár, Encyclopaedia Britannica, Joseph Joachim)
