Papageno Radio
- hirdetés -
Intermezzo Aki megírta a Karmesterek Tízparancsolatát

Aki megírta a Karmesterek Tízparancsolatát

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

1864. június 11-én született Münchenben, és 1949. szeptember 8-án hunyt el Garmisch-Partenkirchenben Richard Strauss, aki zeneszerzőként és karmesterként is jelentős életművet alkotott. Dirigens kollégáinak összeállította azoknak a szabályoknak a listáját, amelyek segítségével egy tehetséges és elhivatott karmester a hallgatók kedvencévé válhat.

A világ első teszt CD-jén, 1983-ban utolsó szimfonikus költeményét, az Alpesi szimfóniát Herbert von Karajan vezényelte a Berlini Filharmonikusok élén.

Kürtművész apja egy gazdag sörgyáros lányát vette el, így a családnak anyagi gondjai nem voltak. Már hatévesen komponált (a hangjegyeket ekkor még apja jegyezte le), tizenévesen már játszották műveit, a zenekarban ott fújta apja is. Az egyetemen néhány szemeszteren át filozófiát hallgatott, majd utazni kezdett, és 1885-ben Meiningenben karmesternek szerződtették.

Glenn Gould ki nem állhatta ezt a Strauss-dalt

- hirdetés -

Strauss első kompozíciói Mendelssohn, Brahms és Schumann hatását tükrözték, később Liszt és Berlioz szimfonikus költeményei és Wagner zenekari művei inspirálták. Művészetén nyomott hagyott Mahlerrel való megismerkedése, viszonyukat ugyanakkor beárnyékolta a feleségek egymás iránti utálata. Strauss első szimfonikus költeményét Liszt hatására, és a wagneri vezérmotívum technikáját alkalmazva írta 1886-ban itáliai utazásai nyomán. Ezt követte a Macbeth, a Don Juan, a Halál és megdicsőülés, a Till Eulenspiegel vidám csínyei, az Imígyen szóla Zarathustra, a Don Quijote, a Hősi élet. Művei a romantikus stílus végső határát súrolják.

Első operája, az 1893-ban írott Guntram egyetlen érdeme, hogy női főszerepét a komponista menyasszonya, Pauline de Ahna, későbbi felesége énekelte. Annál nagyobb sikert aratott az Oscar Wilde nyomán íródott Salome, majd a Hugo von Hofmannstahl librettójára írt Elektra: ezekben már a romantikát meg nem tagadó modern zeneszerzőként mutatkozott meg. Legnépszerűbb operája, A rózsalovag a wagneri harmóniavilág és a mozarti forma összefonódása. Ismert zenedrámája az Ariadné Naxosz szigetén, Az árnyék nélküli asszony, az Arabella, az Egyiptomi Heléna, A hallgatag asszony. Jelentősek dalai is, utolsó, egyben legismertebb vokális műve a Négy utolsó ének.

Száraz november – 10. nap: Freud beájulna

Strauss kiváló karnagy is volt. 1919-1924 között ő volt a bécsi Staatsoper fő-zeneigazgatója. 1927-ben vetette papírra azt a tíz aranyszabályt, amelyet szerinte minden karmesternek követnie kell.

Ezek között olyan alapvetések vannak, mint az, hogy a dirigens nem a maga, hanem a közönség örömére vezényel, vagy hogy vezénylés közben a karmester ne izzadjon, a közönségnek legyen melege.

Praktikus dolgokat is tanácsol, például azt, hogy a Salomét és az Elektrát úgy kell vezényelni, mint egy Mendelssohn-darabot, tündérzeneként, a rézfúvósokra nem szabad bátorítóan nézni, és ha úgy véli a karmester, nem játszik ez a szekció elég erősen, a legjobb, ha egy-két árnyalattal halkabbra inti őket. A kürtöket és a fafúvósokat nem szabad szem elől téveszteni, mert ha hallja őket a pulpituson álló, még mindig túl hangosan játszanak.

Az énekesek kapcsán is volt mondanivalója. Az egyik szabálypont szerint nem elég, ha a karmester hall minden egyes szót, amit az énekes énekel, hanem neki is kell tudni a szöveget. Ugyanis ha a közönség nem érti, amit hall, elalszik. A szólistákat mindig úgy kell kísérni, hogy erőlködés nélkül tudjanak énekelni.

Egy szabályt 1948-ban kiegészített. Eredetileg azt tanácsolta, a prestissimo elérésénél meg kell kétszerezni a tempót, a kiegészítéssel módisította magát azzal, hogy csak fele olyan gyors legyen.

1933-35 között a birodalmi zenei kamara elnöke volt, ezt követően csak a zeneszerzésnek és a vezénylésnek élt Garmisch-Partenkirchenben 1949. szeptember 8-án bekövetkezett haláláig.

A nemzetiszocializmusban játszott szerepét sokan sokféleképpen értékelték. Arturo Toscanini például azt mondta, a zeneszerző Strauss előtt megemeli kalapját, az ember előtt pedig visszateszi. Egy rosszmájú kritikus azt írta, hogy ha Richard, legyen Wagner, ha Strauss, akkor Johann. Igor Stravinsky bombasztikusnak, sziruposnak, sőt egyenesen hánytatónak nevezte zenéjét, míg Pablo Casals úgy vélekedett, életművéből világosság, pontosság, rendkívüli művészet árad. Maga Strauss azt mondta:

Meglehet, nem vagyok első osztályú zeneszerző, de elsőrangú másodosztályú igen.

(Via MTI, WQXR)

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X