“Ha ő énekel, minden megváltozik” – írta róla egy kritika. Az 1966. június 4-én Rómában, zenész családban született Cecilia Bartoli egyedülálló jelenség az operavilágban. Születésnapján ezt érvekkel és felvételekkel támasztjuk alá.
Kilencévesen ő volt a Toscában a pásztorfiú, tíz évvel később, 1987. május 16-án pedig komoly szerepben is debütált szülővárosa operaházában, A sevillai borbély Rosinájaként. Azóta több mint tízmillió olyan lemezt és videót adtak el, amelyen közreműködik. Ezzel a legnépszerűbb előadók közé tartozik, és nem csupán a komolyzenei toplistákon.
Számtalan díjjal és kitüntetéssel ismerték el. Van a polcán jó néhány Grammy-, Echo Klassik-, Classical Brit-díj, ott a francia Victoire de la Musique in France, a belga Prix Caecilia, a holland Edison-díj is. Megkapta a Leonie Sonnig- és a Herbert von Karajan-díjat, kitüntették Polar-díjjal, az angol és a svéd Királyi Zeneakadémiának is tiszteletbeli tagja, hazájában pedig egykori alma matere, a Santa Cecilia Akadémia rendes tagja. Valószínűleg az egyetlen operaénekes, akinek receptjét a Gault&Millau kalauz ételkritikusai a legmagasabb pontszámmal értékelték.
Bár még aktív énekes, akit remek színésznőként tartanak számon, Les Musiciens du Prince együttes és a Salzburgi Pünkösdi Fesztivál művészeti vezetőjeként is dolgozik.
Mozart és Rossini a szíve csücske, de a barokk és a korai 19. század olasz romantika és a bel canto iránt is nagy vonzalmat érez, amire filológiai pontossággal készült tematikus lemezein és művészeti menedzseri munkájában is bizonyítékot találunk.
Fischer Ádám így nyilatkozott róla:
Bartoli különleges énektechnikát és zenei világot birtokol. Forradalmárnak tartom, és titkos vágyam, hogy budapesti fellépésével az itteni zenei ízlést is felforgatja. Cecilia olyan, akár A nürnbergi mesterdalnokok Stolzingi Walterja: újat hoz, amelyen mindenki meglepődik, de végül mindenki leborul előtte.
(Via Cecilia Bartoli, Wikipedia)
