Egyrészt az iskola, az oaklandi Mills College, másrészt zeneszerzéstanáruk, Darius Milhaud, akiről Brubeck így nyilatkozott: „Milhaud egy elképesztően tehetséges klasszikus zeneszerző és tanár volt, aki szerette a jazzt, és beleszőtte a muzsikájába.” A világhírű zongorista közelebbről is ismerte tanárát, hiszen a testvére volt a tanársegéde. Tiszteletét azzal is kimutatta, hogy első fiát Dariusnak keresztelte.
Darius Milhaud 1892. szeptember 4-én született Marseille-ben, és 1974. június 22-én hunyt el Genfben.
A francia Milhaud életműve 443 darabot számlál, vannak a darabok között operák, kamaradarabok, nagyzenekari kompozíciók, versenyművek, balettek, szólóhangszeres és vokális művek is, emellett volt karmester, zenekritikus, konferanszié, barátja, Paul Claudel brazíliai nagykövetsége idején annak titkára. Az Egyesült Államokba 1940-ben került, amikor hazáját zsidósága és degeneráltnak bélyegzett művei miatt el kellett hagynia. 1947-ben tért vissza ismét Franciaországba, ahol a párizsi Conservatoire tanára lett, de oaklandi állását sem adta fel, hanem a két kontinens között ingázott. A Hatok tagja volt, baráti körébe zeneszerzőtársain kívül olyanok tartoztak, mint Jean Cocteau és André Gide.
https://youtu.be/h3GPtgY9hSQ
Mandulatermesztő családból származó anyjától gyakran hallott francia népdalokat és zsidó vallási énekeket is, de nem csupán a francia népzene nyűgözte le. Érdeklődött a dél-amerikai zene iránt, brazíliai követségi titkárként gyakran hallgatta akkori, népszerű brazil szerzők kompozícióit és a karneválok zenéjét, ami nyomot hagyott több darabján is.
Oaklandban ismerkedett meg Henri Temianka hegedűművésszel és a Paganini Quartettel. 1949 zajlott egy különös koncert: a Budapest Vonósnégyes előadta Milhaud 14. vonósnégyesét, majd a Paganini Quartettől hangzott el a 15., ezt követően a két kvartett együtt adta elő mindkét művet, oktettként.
(Via Encyclopaedia Britannica,