Papageno Radio
Intermezzo Nem mindenki való pódiumra?

Nem mindenki való pódiumra?

Aki komoly karriert szeretne befutni zenészként, elkerülhetetlen, hogy közönség elé álljon. De nem mindenki született előadó, nem minden muzsikus tehetség bírja el a pódiumon érezhető nyomást. Mit tegyünk? Toby Deller brácsaművész véleménye következik.

A zene előadó-művészet, és egy bizonyos pont után elkerülhetetlen, hogy közönség elé lépjen egy muzsikus. The Strad cikkében a brácsaművész nem arra keresi a választ, miért választja valaki e fönti tény ismeretében mégis ezt a pályát, inkább azt a kérdést boncolgatja, hogyan tehető komfortosabbá a helyzet, és nem csupán a lámpalázat kiváltó pszichés tényezőkről esik szó. Leszögezi, hogy

eleve előadó-művészetnek kellene kezelni a zenélést, és ezeket az készségeket a legelejétől figyelembe véve kellene fejleszteni, nem pedig leírni azokat, akik ezekkel nem rendelkeznek.

Mindez indirekt módon azt jelentené, hogy a professzionális zenészi pálya egyáltalán nem való az introvertált és törékeny tehetségeknek, vagy azoknak, akik nem bírják el a változó előadási körülményeket, kizárólag magabiztos és extrovertált személyiségek léphetnek közönség elé. Toby Deller azonban ezt sem állítja, inkább objektív környezeti tényezőkről beszél, ami az előadót és a hangszert fizikailag érinti.

Glenn Gould

Ha egy zenésznek problémát jelent a reflektorfény – ezt szó szerint értsük -, akkor érdemes kipróbálni egy másféle fényt. Ha a terem elrendezése okoz kényelmetlenséget, azon célszerű változtatni. Ha valaki nem bír el egy nagy térrel, mert számára a hangszer, mondjuk a hegedű, sokkal intimebb viszonyt feltételez, válasszunk kamaratermet.

Vannak zenészek, akik nem szeretnek közönség előtt játszani, emlékezzünk csak Glenn Gouldra, aki harmincas éveinek elejétől kezdve kizárólag a lemezfelvételeknek, nem pedig a koncerteknek élt. “Íme egy szélsőséges példa arra, hogy a kivételesen tehetséges művész megfelelő formát talált a kreativitásának kifejezésére anélkül, hogy nagy tömegek előtt kellett volna játszania. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy figyeljünk a pálya kezdetén álló művészekre, akiknek a furcsaságai arra utalhatnak, hogy más módot kell találnunk a művészi kvalitások megmutatására” – vallja Toby Deller brácsaművész, a cikk írója, és hozzáteszi, hogy

a menedzsereknek, a tanároknak, a zeneipar irányítóinak kellene megtalálni minden előadó számára a személyre szabott, megfelelő környezetet.

(Via The Strad)

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

Promóció

X
X