Egy hongkongi táncos, aki ideológiák nélkül szeretett bele a magyar kultúrába

Kenneth Tse és táncosai - fotó: Rév Júlia

A színpadi tánc csak egy eszköz a táncházmozgalom valódi céljának eléréseéhez, mely a hagyományos táncok és zene közösségmegtartó erejének megélése és fenntártása városi környezetben is. Kenneth Tse, aki ázsiai tánccsoportjainak magyar néptáncot tanít, felismerte ezt az erőt. Szinte hihetetlen, de ázsiai fiatalok sajátjukként élik meg a magyar tánckultúrát, amit egy teljesen más kulturális közegben is tartalmas közösségi szórakozási forma szintjére tudnak emelni. Minderről Kenneth Tsevel és Rosonczy-Kovács Mihállyal beszélgettünk.

– Hogyan találkozott először a magyar néptánccal?

– Kenneth Tse: Egy hongkongi nemzetközi táncfesztivál alkalmával találkoztam először a hagyományos magyar néptáncokkal, aminek hatására 1997-ben ellátogattam Magyarországra és Erdélybe. Rögtön rabul ejtett a zene és a tánc hangulata. Miután tudatosult bennem a magyar néptánc iránti komoly érdeklődésem, több alkalommal hívtam meg neves tánctanárokat Hongkongba, hogy a legjobbak áltak sajátíthassam el ezt a művészetet. Először Tímár Sándort, Nagy Zoltán „Púdert” és Fazi Jánost kértem fel a kurzusok megtartására. 5-6 évig tanultam a magyar mesterektől, majd saját koreográfiákat kezdtem el színpadra állítani, legelőször 15 évvel ezelőtt.

Budapestre érkeznek a magyar táncházmozgalom első számú ázsiai képviselői

A koreográfiák nagy része Erdélyből való, de a táncegyütteseimmel más tájegységek táncait is bemutatjuk. Nagy öröm volt számomra, amikor megtudtam, hogy a legnagyobb mesterem, Tímár Sándor egyik legkedvesebb időtöltése, hogy újra és újra megnézi a koreográfiáimról készült felvételeket, amiket mindig elküldök neki.

– Miért szeretett bele a magyar kultúrába?

– KT: Az említett nemzetközi táncfesztivál alkalmával a magyar néptánc csak az egyike volt a számtalan hagyományos tánckultúrának, amit megismerhettünk. Az a zene, amelyet a magyar táncokhoz játszottak, már az első pillanattól kezdve magával ragadott, nagyon tetszett a hegedű és a nagybőgő különleges megszólalásmódja. Amikor Magyarországon megtapasztaltam, hogy mit is jelent a táncház mint társadalmi jelenség, még inkább elbűvölt ez a kultúra. Főképp a zenészek és a táncosok közötti aktív, élő kapcsolatot tartom egyedinek, aminek során együtt teremtik meg a táncot. Nagyon megkapó, hogy emellett azok az emberek is részesei a táncháznak, akik épp nem táncolnak, csupán jelen vannak, a barátaikkal beszélgetnek vagy nézik a táncosokat. A magyar táncház tehát egy igazán tartalmas társadalmi esemény.

Kenneth Tse hongkongi magyar tánccsoportja fotó: Rév Júlia

– Rosonczy-Kovács Mihály: Ezek az ázsiai nemzetközi táncos események a magyar táncházmozgalom tudatos visszatanítási módszereihez némileg hasonlítanak abban, hogy egy-egy tánckurzus alkalmával sokféle nép táncával megismerkedhetnek az érdeklődők és alapszinten meg is tanulhatják őket. Amikor először találkoztunk, azt javasoltam Kennek, hogy feltétlenül látogasson el Magyarországra, ha igazán meg szeretné ismerni a tánchagyományokat.

Kenre olyan nagy hatással volt a táncház, hogy többéves, töretlenül lelkes és precíz munka árán elsajátította a magyar hagyományos tánckultúra legjavát és ma már ő maga is mesterként adja tovább tudását olyan ázsiai fiataloknak, akiket ideológiák nélkül, csupán esztétikai értékei miatt ragadott magával kultúránk.

– Mi az, ami az ázsiai fiatalokat megfogja a magyar néptáncban?

– KT: A fiatalokat lenyűgözik a gyönyörű viseletek, ahogy engem is: Magyarországon és Erdélyben egyaránt nagyon szép darabokat lehet találni. Ez azért is fontos, mert a táncegyütteseimben nagyobb létszámban vannak a lányok, nekik pedig különösen lényeges, hogy szép viseletekben táncolhassanak, mint amilyen például a sárközi, a kalocsai vagy a kalotaszegi.

Fotó: Rév Júlia

– Honnan szerzik be a különböző tájegységek hagyományos viseleteit?

– KT: Ha Erdélyben vagy Magyarországon járok, mindig kérdezősködöm, hogy vannak-e olyan idősek, akik eladásra kínálják a családi hagyatékot képező viseleteiket. Így most már több, mint húsz eredeti kalotaszegi viselet áll a tánccsoportjaim rendelkezésére. Fontos számomra, hogy minden tekintetben színvonalas és hiteles koreográfiákat mutassak be, ennek pedig elengedhetetlen kelléke az eredeti viselet, amiben a táncosaim felléphetnek. Ázsiában egyébként nem is lenne könnyű megvarratni ezeket a ruhákat, mivel a megfelelő anyagokat és mintákat nem lehet beszerezni.

„Azért ragaszkodtam mindig is az eredeti dolgokhoz, mert elképzeltem, hogy ha majd egyszer végre eljöhetek Magyarországra a táncosokkal – ahogy ez most megtörtént – az emberek látni fogják, hogy nem tesszük tönkre a kultúrájukat, hanem mi is próbáljuk megtartani azt.”

– A magyar népzenészek hiányával hogyan küzdenek meg Hongkongban?

– KT: Miután a táncos mesterek útmutatása szerint megtanultuk és gyakoroltuk a lépéseket, professzionális zenészeket is hívtam Magyarországról, hogy a zenei részek is megfelelőek legyenek a koreográfiákban. Hongkongban sajnos nincs rá lehetőségünk, nincsenek erőforrásaink arra, hogy magyar népzenét is tanuljunk vagy oktassunk, tehát nincsenek elérhető hangszeres kurzusok, sem pedig helyi tanárok, ami azt jelenti, hogy nem tudjuk kinevelni a saját helyi muzsikusainkat. Ezért dolgozunk magyarországi zenészekkel. Vannak természetesen olyan zenekarok Hongkongban is, akik szinte bármilyen zenét eljátszanak, de a kalotaszegi legényest még ők sem tudták megtanulni.

– A koreográfiáiról kap visszajelzéseket vagy kritikát magyar mentoraitól?

– KT: Természetesen, ha hibát észlelnek, rögtön szóvá teszik. Szerencsére folyamatosan kapok tőlük visszacsatolást a munkáimmal kapcsolatban. Ez a fejlődés egyetlen útja, ezért különösen fontos számomra a kritika.

– Mik a jövőbeli tervei most, hogy elért egy komoly tudásszintre?

– KT: Jelenleg négy országban vannak táncosaim, akikkel tíz koreográfiát tudunk színpadra állítani. A magyarországi fellépésre 37 fiatal táncossal érkeztem. Ha ők idősebbek lesznek, majd nekik is lesznek tanítványaik és elméleti szinten ez a tudás így örökre fennmaradhat Ázsiában is, ahol természetesen nem létezik professzionális magyar táncegyüttes. Amatőrökből nehéz egy akkora létszámú csoportot létrehozni egy helyen, ami elegendő lenne egy egész estés műsor megkomponálásra. Ezért verbuválom több országból a táncosokat. Azt tervezzük, hogy legközelebb Japánban mutatkozunk be a Hungarian FolkEmbassyval együttműködve.

– Úgy gondolom, hogy a magyar néptánc és népzene ismerőjeként ön nem egy átlagos hongkongi.

Fotó: Rév Júlia

– KT: Hongkongban születtem, de Ausztráliában tanultam és megannyi más országban jártam, ahol láttam, hogy a zene és a tánc kapcsolata mennyire fontos. Valóban, olyasmi még senkinek sem jutott eszébe korábban Kínában, hogy magyar zenekarral, magyar énekessel együttdolgozva hozzon létre magyar néptáncos koreográfiákat. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy találkoztam Rosonczy-Kovács Mihállyal, aki nagyon jól megért engem és mindenben segíti az elképzeléseim megvalósítását. Vele és a zenekarával már két éve tart az együttműködésünk. Mihályt tartom az egyik mentoromnak, aki meglátta az értéket a munkámban. Olyan embert ismertem meg benne, akit nem az előítéletei vezetnek, hanem mindent annak erényei alapján ítél meg.

– RKM:  A Balassi Intézet hívta meg a Folk Embassyt 2016 februárjában a Tajpeji Nemzetközi Könyvvásárra, ahol Magyarország volt az esemény díszvendége. Elsősorban költők és írók alkották a delegációt, de minden nap volt egy zenés-táncos műsor, amelyben közreműködtünk a zenekarral. Az egyik alkalommal arra lettünk figyelmesek, hogy egy távolkeleti férfi feltűnően jól táncolja a méhkeréki táncokat, ezért kíváncsiságból a színpadra hívtuk, ahol Berecz Istvánnal közösen improvizáltak autentikus magyar férfitáncokat. Valóban magas szinten táncolt már akkor is, ami nagy meglepetést okozott mindannyiunk számára.

Megszületett bennem az együttműködés gondolata, melyet Kenneth részéről nagy előkészületek előztek meg, melyben mi a segítségére voltunk. Ken érdeklődése már önmagában egzotikumnak számít,

ő azonban nem elégedett meg az alapokkal, hanem a lehető legkomolyabban törekedett a professzionális szint elérésére.

Kent alapvetően a táncházak légköre ragadta meg a táncok és a zene szépsége mellett. Szívet melengető és megrendítő dolog ezt látni, emellett pedig megerősít abban, hogy a magyar táncház – közösségszervező erején felül – olyan esztétikai értéket is magában hordoz, mely távoli kultúrák embereit is rabul ejti, olyanokat is, akiknek semmilyen kötődésük nincs Magyarországhoz.