Lázár Kati: nehéz ember, nehéz partner és nagyszerű játszótárs

Lázár Kati a Kripli Mariban

Idén Lázár Kati kapja a Színházi Kritikusok Céhe életműdíját. A színésznőt Nánay István kritikus méltatt, a kritikuscéh honlapján megjelent írást változatlanul közöljük.

Legutóbb pár hónapja futottunk össze. Két kezében cekkerek meg a botjai, amelyeket a csípő- és szemműtétei után biztonságból használ az utcán. Elégedetlenkedik. Miközben dicséri Bodó Viktort, akivel az Átriumban próbál, kételkedik magában: nem tudja megtanulni a halandzsa-nyelvű szövegét és sehol nem tart a szerepével. Tíz nappal később frenetikus alakítást nyújtott A Krakken művelet előadásában.

Lázár Katié a színikritikusok idei életműdíja

Ez a kettősség jól jellemzi az érdes-mély hangú, tragikus clown Lázár Katit, aki minden szerepéért keményen megküzd, s amíg meg nem találja figurájához a kulcsot – ahogy maga is mondogatja –, nehéz ember, nehéz partner. De ha találkozik ő és a színpadi alak, nagyszerű játszótárs lesz. Mint ahogy e Bodó-rendezésben is, amelyben nemcsak Molnár Piroskával, régi és közvetlen partnerével találja meg a közös hangot, hanem másokkal is, akik közül többen Kaposváron is kollegái voltak. Kaposváron, ahol több mint egy évtizedet töltött, s amelyet ma is otthont adó fészeknek nevez.

1980-tól 1991-ig tartozott a Csiky Gergely Színház társulatához, ezt megelőzően két évenként más színházba szerződött. 1973-ban a 25. Színházban kezdte pályáját, majd következett Miskolc, Szolnok és a Nemzeti Színház. Mindenhol olyan pillanatban csatlakozott az együttesekhez, amikor ott valami új kezdődött. Olyan rendezőkkel dolgozott, mint Jancsó Miklós vagy Székely Gábor, akit Szolnokról a Nemzetibe is követett. Pályája azonban Kaposváron teljesedett ki. Színészként gyerekdaraboktól zenés előadásokon át komédiákig és drámákig mindent játszott – elsősorban Babarczy László, Gothár Péter, Ascher Tamás és Ács János előadásaiban. Ott próbálhatta ki magát rendezőként is (Bernarda Alba háza, Anatol), és ott vált nyilvánvalóvá színészpedagógiai képessége.

Egy évtized után megért benne és társában, Jordán Tamásban az elhatározás: egy nem főiskolai rendszerű színészképzést indítanak. Így jött létre a Merlin, ami nemcsak iskola, hanem önálló arculatú alternatív színház és a város közepén lévő értelmiségi találkozóhely lett: a kilencvenes évek egyik meghatározó fóruma.

Amikor ez a hely egyre inkább túlnőtt a kezdeti állapotokon és eltért attól az álomtól, amelynek szellemében ők ketten belefogtak a Merlin működtetésébe, Lázár Kati tovább lépett. Ismét Székely Gáborhoz, az induló Új Színházhoz szerződött, s amikor a politika elvette Székelytől a színházat, szabadúszó lett. Visszajárt Kaposvárra, de a Katonában és a Nemzetiben éppen úgy dolgozott, mint a Bárkában vagy a TÁP Színházzal.

Színpadi és filmes alakításaiban – a tragikus sorsú, nehéz életű nők ábrázolásában is – mindig érvényesül a színésznő groteszkhez való vonzódása. Nagyon sok szerepében nem elsősorban szöveggel, sokkal inkább a jelenlétével teszi hangsúlyossá a figuráját. Felejthetetlen, ahogy a Marat halálában vagy Háy János Nehéz című darabjában csupán a tekintetével, néhány mozdulatával, testtartásának rezzenéseivel folytat párbeszédet monologizáló partnerével. Vagy ahogy némán végigül a színpadi kórházi váróban egy felvonást a Nemzeti Színház Sárga liliom-előadásában.

Gazdag művészetének összegzése a Jászai Mari naplójából szerkesztett monodrámája: a Kripli Mari nemcsak a nagy színészelődről, hanem önmagáról és világunkról is metszően éles és ironikus képet ad. Sok ilyen fájdalmasan felemelő összegzést szeretnénk még kapni Lázár Katitól.

A 2017/2018-as színházi évad legjobbjai a kritikusok szerint

(Via Színházi Kritikusok Céhe)