Papageno Radio
- hirdetés -
Intermezzo Példa nélküli tehetségére még Hubay Jenő is felfigyelt - Ruggiero Riccire emlékezünk

Példa nélküli tehetségére még Hubay Jenő is felfigyelt – Ruggiero Riccire emlékezünk

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

A világ nagy hegedűseinek pantheonjában előkelő helyet elfoglaló virtuóz, Ruggiero Ricci több szállal kötődött Magyarországhoz. Születésének 100. évfordulóján a XX. század legendás hegedűművészére tanítványai és pályatársai Ábrahám Márta, Nagy Péter és Holló Bence, hegedűkészítő mester emlékeztek.

- hirdetés -

Az olasz bevándorló család hét gyermekéből harmadikként született fiú pályája üstökösként indult. Ruggiero Ricci 1918. július 24-én San Franciscoban látta meg a napvilágot. A csodagyerek tíz éves korában, Mendelssohn hegedűversenyének szólistájaként debütált New Yorkban, a Carnegie Hallban. Példa nélküli, szinte az egész évszázadon átívelő 85 éves pályafutása során több mint 5000 koncertet adott 65 országban. 2012. augusztus 6-án, 94 éves korában hunyt el.

Parázs hangulatú koncertjei és felejthetetlen mesterkurzusainak tapasztalatai zenei gondolkozásunkat alapjaiban meghatározó élményként hatottak mindannyiunkra. Nem csak a magyar hegedűsök, de a hazai hegedűkészítők is rengeteget köszönhetnek neki. Egész generáció kapott nagyerejű inspirációt Ruggiero Ricci különleges egyéniségében gyökerező művészetébtől.

1932-ben adta első koncertjét Budapesten: Dohnányi Ernő meghívására a Budapesti Filharmónia Társaság Zenekarának szólistájaként Vieuxtemps hegedűversenyét játszotta a Zeneakadémián az akkor 14 éves fiú. (A reklám kedvért 12 évesnek tüntették fel a korabeli plakátokon.)

Hubay Jenő, a magyar hegedűiskola megalapítója meghallgatta a csodagyereket és meghívta a villájába, több tucat kottát, többnyire saját kompozícióit ajándékozta a fiatal művésznek.

Ricci a hetvenes évektől rendszeresen fellépett Budapesten, Szegeden és Miskolcon, kedvenc szonátapartnerei közé tartozott Rados Ferenc és Nagy Péter. Lélegzetelállító hangversenyei minden alkalommal megbabonázták és lázba hozták a magyar közönséget.

Azt már csak mi, muzsikusok tudjuk, hogy a szájtátva hallgatott koncertek után a Zeneakadémián és a zuglói Szent István Zeneművészeti Szakközépiskolában rendezett kurzusain hasonlóképpen katarzisban volt része a szakmai közönségnek.

A tanítás szűken vett keretein jócskán túllépve, a Mester sokszor akrobatikus technikai bravúrokkal és mutatványokkal szemléltette mondanivalóját, bűvölte el hallgatóságát. Teljesen egyedi technikája és lenyűgöző felkészültsége még 80 éves kora után sem kopott meg; a szólóhegedű repertoár teljes keresztmetszetét makulátlan tisztasággal, spontán varázsolta elő hangszeréből.

A Magyar Televízió 2000-ben 50 perces dokumentumfilmet forgatott Ricci budapesti mesterkurzusáról, amelyben részletesen mesél a gyermekkoráról és pályafutásának olyan emblematikus figuráiról, mint Yehudi Menuhin, Albert Einstein, Fritz Kreisler, Henrik Szeryng, Nathan Milstein.

Életem egyik csodálatos ajándéka, hogy Zeneakadémiai tanulmányaim kezdetén két évig a Salzburgi Mozarteumban Ruggiero Ricci növendéke lehettem, aki korábban olyan rangos amerikai egyetemeken tanított, mint az Indiana University, a Julliard School és a University of Michigan. Gyermekkorom rajongott hegedűművészétől tanulhattam és leshettem el a hegedűjáték kifinomult technikai, hangképzési és zenei fortélyainak tárházát.

Egyike a számtalan emlékezetes személyes élményeimnek, amikor 1990. október 27-én Budapesten, a taxis blokád alatt lehetetlennek tűnt eljutni a Forum Hoteltől a Zeneakadémiára, aznap esti szólóestjére. Az ünnepelt világsztár nem ellenkezett, sőt szinte kalandnak tekintette, hogy kisföldalattival kellett közlekednünk. Valóban, feltűnő jelenség volt frakkjában a hegedűtokját lazán lóbáló Ruggiero Ricci. Az utazóközönség nagy része mosolyogva ismerte fel és ünnepelte az idős mestert, többségük szintén a Zeneakadémiára igyekezett. Ahogyan egy 2000-ben készült interjúban nyilatkozta: „Sokat játszottam Budapesten, és szeretem ezt a várost. Ennek az az oka, hogy a város is mindig szeretett engem” – emlékszik vissza Ábrahám Márta, a Zeneakadémia tanára.

Ábrahám Márta

A Franck-szonáta volt az első darab amit próbáltunk. Megállás nélkül átjátszottuk, a végén atyailag megölelt, meglapogatta a hátamat. Ez megnyugtatott.

Átéreztem, mekkora zenei legendával, zenetörténeti egyéniséggel hozott össze a szerencse, és egyidejűleg feszültségemet is feloldotta.

Ez a közvetlen, baráti hangulat, amit egyedülálló humora fűszerezett, jellemezte minden pillanatát együttlétünknek és együtt muzsikálásunknak. A kottatartót közvetlenül a klaviatúra végéhez tette, ily módon, ha felém fordult, a vonó szinte az orrom előtt cikázott. Ez a közelség eleinte kicsit szokatlan volt, de hamar megszerettem, hogy ilyen perspektívából figyelhetem egyedülálló vonótechnikáját.

Nagy Péter – forrás: Zeneakadémia

A nagytermi koncertek felejthetetlenek maradnak számomra. Visszaemlékezve leginkább egy foci rangadó izgalmához tudnám hasonlítani a hangulatukat. Ruggiero színpadra lépését a budapesti közönség, nagy kedvencéhez méltó, tomboló tapsviharral fogadta. És ez csak fokozódott a koncertek végéig, a számos virtuóz ráadásig. De ez a forró ünneplés Ruggierót cseppet sem zavarta, ugyanúgy keresetlenül, lényegretörően, allűröktől mentesen muzsikált, mint ahogy ezt a próbák alatt tette. Szinte már zavarbaejtő szerénységgel fogadta a közönség imádatát. Életreszóló, példamutató élmény volt nekem egy ilyen nagy sztár őszinteségét testközelből átérezni – idézi fel Nagy Péter, Liszt-díjas zongoraművész, a Zeneakadémia tanára.

Kevesen tudják, hogy Ruggero Ricci az 1999-es, utolsó magyarországi koncertjén, a Zeneakadémián nem a híres Guarnerijén játszott, hanem egy általam készített hangszeren. Azon a hegedűn, amit Földesi Lajosnak készítettem ugyanabban az évben, alig néhány hónappal a mester érkezése előtt. Szép, egybehátas Guarneri-modell volt, a tetőt jó 100 éves fenyőből faragtam ki. Lajosnak nagyon tetszett a hegedű, és az az ötlete támadt, hogy mutassuk meg Riccinek is. Nekem kicsit túlzónak tűnt az ötlet, de Lajos végül rávett, hogy a délelőtti főpróba után együtt keressük meg Riccit a szólista öltözőben. Azóta is hálás vagyok ezért. A mester barátságosan fogadott minket, megnézte a hegedűt is, és ki is próbálta.

A hegedűjátékát közelről látni önmagában is élmény volt, már ezért is megérte elmenni! Egy-két perc után megkérdezte, megkaphatná-e az esti koncertre a hangszert, mert az most éppen jobban szól, mint a Bellini-hegedű, amit magával hozott.

Nem kellene a hegedűt a kezéhez állítani, az álltartót lecserélni? – kérdeztem, amire azt mondta, a hegedűt bízzam csak rá, meg fogja oldani, és rendelt egy whiskyt a büféből.

Holló Bence – fotó: Farkas Judit, forrás: folyoiratok.ofi.hu

Aki ott volt Ricci utolsó budapesti fellépésén a Zeneakadémián, az hallhatta, hogy a hegedű a koncerten csodálatosan szólt, pontosan ugyanúgy, mint Ricci híres Guarnerije, az „ex-Huberman”. Mindenki biztosra vette, hogy a Guarnerit hallja szólni. Ricci egyébként szerette a hegedűkészítő szakmát, néha vásárolt is kortárs hegedűket. A koncertjein a legtöbbször a Guarnerin, vagy a kortárs Bellini hegedűn játszott. Élete során komoly gyűjteménye lett kortárs készítők munkáiból – emelte ki Holló Bence, Sáránszky-díjas hegedűkészítő mester

A Magyar Ruggiero Ricci Társaság 2018. novemberében a nagy hegedűs születésének 100. évfordulóját méltó módon készül megünnepelni: filmvetítéssel és koncerttel egybekötött megemlékezést szervez.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X