Papageno Radio
- hirdetés -
Intermezzo Társadalmi változásokat segít elő az opera

Társadalmi változásokat segít elő az opera

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Shirley Apthorp zenekritikus számára annyira inspirálóan hatott a venezuelai El Sistema, hogy hazájában, Dél-Afrikában létrehozta az Umculo programot, amelyben az opera segítségével igyekszenek társadalmi változásokat elősegíteni.

- hirdetés -

Az apartheid alatt az operát finanszírozta a kormányzat, de a fehér politikusok által támogatott fehér művészeti ágnak jövőt és relevanciát kellett találni az új társadalmi berendezkedésben, egy olyan országban, amelynek lakossága 80%-ban fekete – fogalmaz Shirley Apthorp, aki szabadúszóként számos lapnak ír zenéről, köztük a Financial Timesnak. A Fokvárosban született újságíró kétéves volt, amikor szüleivel Ausztráliába költöztek, élt Berlinben, de a venezuelai tapasztalatok, az El Sistema működése meggyőzte őt arról, a zene lehet a társadalmi változások kiindulópontja.

Operafalut díjaztak Afrikában

1994 után, amikor visszatért Dél-Afrikába, azt tapasztalta, hogy az operatársulatok megpróbálták a helyi hagyományba beilleszteni ezt az addig a fehér elit számára elérhető művészeti ágat, és a kóruskultúrára építve próbáltak nyitni. Amikor Shirley Apthorp hazaköltözött, egy évig utazgatott, tapasztalatot gyűjtött, és naivan azt gondolta, az El Sistema egy az egyben alkalmazható ott is. Rá kellett jönnie, hogy abban az országban, ahol a külföldiek iránti ellenérzés a kolonializmus idejéről származó, jön-a-külföldi-és-kívülről-megmondja tapasztalatából táplálkozik, másképp működnek a dolgok.

2010-ben elindította az Umculo projektet, amelynek középpontjában az opera áll: az ének, a zene mellett a mozgás, a dráma műfaja. Saját operarajongása mellett két ok miatt tette le emellett a voksát. Az egyik a 70-es években Németországból induló megfogalmazás, amely szerint az opera éneklő színház, az operaénekes pedig színpadon éneklő ember, a másik pedig az az egyszerű megfigyelés, hogy a dél-afrikaiak éneklés közben mozognak, testük ritmusosan mozog, nem leszúrt lábbal állnak, mint az európaiak.

Venezuelai mintára alapított zenei akadémiát Philippe Jaroussky

Az első darab, amin dolgoztak, Purcell Tündérkirálynője volt, ami sok szabadságot adott az alkotóknak. A gender problémákat, a melegség kérdését, a brutalitást is feldolgozták színpadon, ami ezek kibeszélésére – az utcával ellentétben – biztonságos hely. Készítettek Lamento címmel előadást Monteverdi-művekből, amely az Igazság és Megbékélés Bizottság (Truth and Reconciliation Committee – TRC) előtt tett vallomásokra épült. A bizottságot 1996-ban állították fel Dél-Afrikában, és az volt a cél, hogy az apartheid alatti események nyilvánosságra kerüljenek. Akik ezeket elszenvedték, elmondták, mi történt velük, a bizottság kivizsgált minden  esetet, segítette az áldozatokat a rehabilitációban. Az áldozatok mellett azonban az elkövetők is ott állhattak a részben nyilvános meghallgatásokon. Ítélethozatal nem történt, hiszen nem bíróság volt a testület, de bizonyos feltételek teljesülésekor – például a teljes beismerésnél – amnesztiát kaphattak az elkövetők. A bizottság munkája nagy visszhangot váltott ki: az áldozatok számára nem volt elég nagy a megtorlás mértéke, az elkövetőknek pedig a teljes vallomástétel okozott problémát. Bár egyfajta zsarolásképp a hatalommal addig kizárólagosan rendelkező fehérek csak az amnesztia lehetőségével voltak hajlandók az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak és a szabad választásoknak zöld utat adni, ennek a bizottságnak a működése volt az egyetlen garancia, hogy a demokráciába való békés átmenetre.

Az újságíró azt sem gondolta, hogy nem elég egyszerűen annyit kell kérni, hogy menjenek fel a színpadra, és mutassanak meg valamit, játsszanak el valakit, mert a kultúra nem az én-re, hanem a mi-re helyezi a hangsúlyt, a gyerekeket tehát először arra kellett megtanítani, hogy érezzék magukat biztonságban akkor is, ha egyedül vannak, ha a saját vagy darabbeli karakterük történetét mesélik el.

A munkának hosszú távon van haszna, azt viszont már most érzékelik. Van olyan az első csoportokból, aki ma már tanárként jár vissza workshopokat tartani. Maguk írnak kamaraoperát, helyi kórusokkal adták elő a János-passiót – a szöveget helyi nyelvre fordított felirattal -, mindezt többek közt egy lichtensteini alapítvány támogatásával teszik.

(Via The Guardian)

 

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X