Papageno Radio
- hirdetés -
Intermezzo Kovács János nyílt levelet írt egy "újragondolt" Mozart-előadás kapcsán

Kovács János nyílt levelet írt egy “újragondolt” Mozart-előadás kapcsán

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Kovács János karmester az alábbi nyílt levél közzétételére kérte a momus.hu szerkesztőségét a miskolci RockGiovanni-előadás kapcsán. A levelet változatlan formában közöljük.

Kovács János Nyílt levél

Kovács János karmester vagyok. Nemsokára betöltöm a 67. életévemet, de nem érzem magam sem öregnek, sem kórosan konzervatívnak.

Már az ötlet hallatán erős ellenérzés ébredt bennem, hogy Mozart Don Giovanniját rockosítva adják elő. Ma elolvastam az előadásról az operavilag.net-en megjelent recenziót, amelyből megtudtam, hogy a produkció két teltházas előadáson nagy sikert aratott, és hogy tulajdonképpen ez az út akár a jövőben is járható volna, azzal a nemes céllal, hogy az opera-irodalom gyöngyszemeit közelebb vigyük az ifjúsághoz, ill. az operát kevésbé kedvelő közönséghez.

Az utóbbi években nem nagyon szólaltam meg, de most erős kényszert éreztem, hogy néhány gondolatomat leírjam az ügy kapcsán.

Megengedhetetlen dolognak tartom, hogy klasszikus remekműveket ilyen módon interpretáljanak. Durván úgy fogalmaznék, ha ezen múlik, hogy a műfaj népszerűvé váljon, akkor nem kell erőlködni: ne legyen népszerű a műfaj! De nyilvánvaló, hogy nem ezen múlik.

Semmi kifogásolnivalót nem látok abban, hogy kortárs művészek nyúljanak az örökzöld Don Giovanni-témához és egyéni invencióval új művet alkossanak. Azonban biztos vagyok benne, hogy Mozart nem szorul arra, hogy “kisegítsék”. Hogy butának tűnő hasonlattal éljek: ez körülbelül olyan, mintha a Mona Lisát úgy tálalnák az ifjúságnak, hogy közelebb kerüljön a szívükhöz, hogy aranykarikát kapna orrába, szájába, fülébe, tetoválást a nyakára, és kihívó dekoltázst a keblére.

Az előadó-művészetben az új utak keresése gyakran azzal a veszéllyel jár, hogy az előadók megfeledkeznek közvetítő szerepükről és “társ-alkotókká” akarnak válni. Maradjon mindenki a kaptafánál, próbálja a szakmáját lehetőség szerint tisztességesen gyakorolni, ez untig elég! Az előadás mindkét alkotóját nagyon tehetségesnek tartom egyébként. Nem személyek ellen, hanem a határok tiszteletben tartása miatt fogalmaztam meg véleményemet.

Kovács János

- hirdetés -

A karmester nyílt levelére az előadás egyik alkotója, Szüts Apor reagált közösségi oldalán. A zeneszerző kommentjét szintén változtatás nélkül tesszük közzé:

Nagyon sok minden eszembe jutott ezzel a dologgal kapcsolatban. Én pontosan tudom, hogy saját magam alatt vágom a fát azzal, hogy ezt megosztom. Bár az „alkotók” név nélkül szerepelnek a nyílt levélben, semmi titok nincs abban, hogy az egyik én vagyok.

A „klasszikus zene közelebb hozatala” címszó alatt nagyon sok mindent megélt már a zenetörténet. Legyünk őszinték, nem volt mindegyik olyan, amire szakmai szemmel érdemes lett volna odafigyelni. Tény, hogy akadtak, de a különböző átdolgozásokat elég rosszul fogadja, és fogadta a zenész közösség, nem ok nélkül.

Sokszor, sok helyen elmondtam: Mozartnak nincs szüksége arra, hogy BÁRKI feldolgozza, és az én részemről sem azért történt mindez, mert hiányérzetem lenne a Mozart-művel kapcsolatban. Ez egy új nézőpont, mondhatjuk úgy, hogy humoros zenei megközelítéssel történt zenei újragondolás, amely igazán azok számára volt szórakoztató, akik ismerik az eredeti művet. Ebben a koncepcióban minden típusú zenének volt helye. Richard Strausstól a balkáni zenén át Prokofjev groteszk zenei világán keresztül a jazzen át, igen, a rockig.

A kérdés feltevése talán jogos: jó-e, ha a Don Giovannit rockosítják?

Most azon túl, hogy szívesen belemennék abba, hogy miért ilyen provokatív a kérdés, már csak azért is, mert a címe ellenére (RockGiovanni) a legkevésbé sem ez történt.

De akkor én is felteszek egy kérdést: jó-e, ha olyan előadásokról, és zeneművekről alkotunk véleményt, amelyből egyetlen hangot sem hallottunk?

Nekem is le kell szögeznem. Kovács János megnyilvánulásáról alkotott véleményem nem az ő személye ellen szól. Volt alkalmam vele dolgozni, valóban az egyik legkiválóbb karmesterként, és fantasztikus emberként ismertem meg. A véleményem vele kapcsolatban most sem változott. Még azt is meg tudom érteni, hogy a koncepció valakinek nem tetszik, azt is el tudom fogadni, hogy a hallott, és ismert alkotás nem nyeri el valakinek a tetszését. De nem mindegy, hogy az illető egyáltalán találkozott-e a művel, vagy a csak a címe alapján von le messzemenő következtetéseket.

Én minden véleményt, és megnyilvánulást elfogadok, és tudomásul veszek. Az egyáltalán nem baj, ha valaki a mű ismeretében megfogalmaz egy negatív kritikát. Ugyanis én is abból tanulok.

Kovács Jánossal nem régen beszéltem, és barátsággal váltunk el egymástól. Egyetértettünk abban, hogy nem értünk egyet, de ez sem szakmailag, sem emberileg nem határozza meg az egymáshoz való viszonyunkat.

A rengeteg levél, amit az elmúlt néhány órában kaptam, a „hallod milyen igaza van”, meg „most már látod, hogy egy kalap sz*r, amit csináltál?”, és egyéb, hasonló tárgyú levelek mellett most egy kicsit szeretném én is elmondani, hogy mit gondolok.

Köszönöm, hogy elolvastátok a gondolataimat.

Barátsággal: Apor

Graham Vick olaszországi Varázsfuvola-rendezésében Mozart zenéjét az eredeti előírásoknak megfelelően játszották, az előadás így is politikai indulatokat kavart.

„Mészárlás, ami káros Mozartra és a közönségre is”

Promóció

Mit keres a fizikus a múzeumban?

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X