Erkel Ferenc számára a magyar történelem jelentette operáinak fő forrását. Az István király szövegkönyvét Váradi Antal írta Dobsa Lajos Első István király című tragédiája alapján. Az opera ősbemutatója 1885. március 14-én volt a budapesti Operaházban.
- hirdetés -
Erkel Ferenc operái:
Bátori Mária
Hunyadi László
Bánk bán
Sarolta
Dózsa György
Brankovics György
Névtelen hősök
István király
Az István király eseményei az uralkodás utolsó éveiben játszódnak. A műben magánéleti konfliktust és az országot érintő politikai kérdést egyaránt találunk: István fia, Imre és Crescimira horvát királylány házasságával szeretné megoldani az utódlást, illetve az ország védelmét háborús időkben. Imre azonban szüzességi fogadalmat tett, a horvát királylányért küldött, a magát az uralkodói székben is szívesen látó Orseolo Péter beleszeretett Crescimirába. A nászéjszakán Imre nem vallja meg feleségének fogadalmát, Péter viszont intrikálni kezd, és azt mondja, hogy Imre megcsalja a nőt. Ez már önmagában elég lenne egy szerelmi és politikai bonyodalomhoz, de egy másik, szerelmet szintén nem nélkülöző szálban a kereszténység-pogányság problémaköre is előkerül. A zárlatban vízióként jelenik meg a több évszázaddal későbbi magyar történelem, apoteózisként pedig Istvánt kérik, legyen az ország védelmezője.
Eredetileg ezzel szándékoztak megnyitni az Operaházat, de az óriási sikerű premierre csak később került sor: a próbák elhúzódása miatt csak az évad második felében került színre. Az előadást Erkel Sándor vezényelte. A közel három óra hosszú játékidő sem vette ez a közönség kedvét, még a bemutató évében 12 további alkalommal tűzték műsorra.
Orvosi rendelő és Jókai búvóhelye – a gyulai Erkel-ház
Erkel már 1846-ban tervezte azt, hogy operát ír az államalapítóról. 1874-ben kezdte el komponálni, 1875-ben két felvonással már elkészült, de a librettó miatt megállt a komponálással. 1880-ban átdolgoztatta a szövegkönyvet, és 1882-re papírra vetette a művet. A hangszerelést részben Erkel fiai végezték. A budapesti operaház megnyitására készült dalmű bemutatója végül 1885. március 14-én történt meg. 1896-ban, Erkel halála után az operát fiai átdolgozták, és 14 betéttel kibővítették. A millenniumi díszelőadás kiadványa itt tekinthető meg. Az 1910-es felújítást követően csak a 30-as években vették elő a művet, ekkor a felére húzták, teljesen indokolatlanul. 1945 és 1990 között politikai okból nem játszhatt ák, majd 1993-ban a szövegkönyv teljes átírásával, a zene megcsonkításával, utólag komponált betétszámokkal készítettek belőle rádiófelvételt és tévéfilmet. 1996-ban a Kolozsvári Magyar Opera műsorra tűzte, ekkor derült ki, hogy kanonizált és/vagy nyomtatott verzió a partitúrából nem áll rendelkezésre.
2010. július 10-én, a szerző születésének 200. évfordulójára, komoly kutatómunkát követően készült a műből egy koncertszerű verzió.
Többször adták elő az operát koncertszerű verzióban, 2013-ban a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon is közönség elő került. 2000-ben a Kolozsvári Magyar Opera rögzítette a művet CD-n.
(Via MMA)
