Mit történik akkor, ha egy zongorista túl lelkesen csap bele Stravinsky Tűzmadarába és hogy jár az, aki elalszik a mű egy csendesebb részlete közben? Ilyen és talán még furcsább esetekről is tudna mesélni az olasz Alberto Chines és a Kaliforniai Szimfonikusok.
A Tűzmadár című balett és zenekari mű közismert energikus mozdulatairól és harsogó üstdobszólamairól, melyet Stravinsky 1910-ben Szergej Gyagilev Orosz Balett társulatának komponált. A történet az orosz Tűzmadár meséjén alapul, melyben a madár egyaránt jelenthet áldást, de átok is a tulajdonosának…
Alberto Chines hangszerének inkább az utóbbit jelentette a temperamentumos mű: egy különösen erőteljes futamnál a zongora egyik billentyűjének egy darabja beleugrott a játékos jobb kezébe, aki azonban szakszerűen oldotta meg a kis balesetet: hősként felnevetett, majd újrakezdte a darabot egy tökéletesen eljátszott változatot adva közönségének.
Mi lehetne nagyobb elismerés egy karmester számára, mint amikor egy forte indítás beintésekor valaki riadtan felkiált a közönség soraiban, jelezve, hogy a kezdés valóban nagy horderejűre sikerült. A Kaliforniai Szimfonikusok zenészei bámulatos önuralmat tanúsítottak, amikor a Tűzmadár előadása közben valaki ijedtében elkiáltotta magát a közönségben…
Stravinsky zenei képzettségét Nyikolaj Rimszkij-Korszakov zeneszerző tanítványaként szerezte. Szoros kapcsolatot alakított ki a családdal is: mesterének egy szimfóniát, feleségének a Pastoralét ajánlotta, Tűzijáték című darabját pedig lányuk esküvőjére komponálta. Szergej Gyagilev ismerte fel azonban a zeneszerző tehetségét, és eljuttatta Párizsba, ahol Stravinsky balettelőadások zenéjén dolgozott. Az ott született három mű – a Tűzmadár, a Petruska és a Tavaszi áldozat – hozta meg számára a világsikert.
(Via Classic FM, Papageno)