Az Orfeo Zenekar és Purcell Kórus legújabb lemezét, Rameau Naïs című operájának felvételét díjazták a német lemezkritikusok. „Az opera a békéért” alcímet viselő darabot (a prológ az 1748-as aacheni békének állít emléket) 2017 márciusában rögzítették a Müpában.
Az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus 2014-ben felvett Rameau: Les Fêtes de Polymnie albumával 2015-ben nyerte el először Német Hanglemezkritikusok Díját.
A 18. századi hétköznapi mese egy eddig még ismeretlen változatának előadásához Florian Sempey és Thomas Dolié hathatós támogatására is szükség volt, hogy az álruhába bújt, szerelmi bánatban szenvedő istenségről a megfelelő zenei kép alakulhasson ki. A félreértett próféciát és olümposzi játszmákat középpontba állító alkotásról Pascal Denécheau így írt:
„Rameau a hangszerelés mestere volt, ahogy ez a balettekkel, áriákkal, menüettekkel, rigoudonokkal és tambourine-ekkel tűzdelt „pastorale heroïque” esetében is bebizonyosodik. A páratlan Simon Standage vezette Orfeo Zenekar élén Vashegyi kiaknázza a zene képi és drámai lehetőségeit, a hegyekről legördülő óriások, a magukat a tenger habjai közé vető, elhagyott szerelmesek, a víz alatti paloták és a birkózók chaconne-jának világát.”
A Naïs felvételéről így szól a német szervezet értékelése:
„Rameau „hősi pásztorjátéka”, a mindössze öt hét alatt eltervezett és megkomponált „Naïs” az osztrák örökösödési háborút lezáró aacheni békekötés alkalmából született. A sikere 1749-ben olyan nagy volt, hogy a darabot tizenkét héten át folyamatosan játszották. A magyar Vashegyi György régi zenei karmesterként a spanyol hanglemezkiadó, a Glossa számára igazán jó előadógárdát állított össze. Ebben helyet kapott a női főszerepet gyöngyházmód csillogó hangon éneklő Chantal Santon-Jeffery és Reinoud van Mechelen mint a víz és az énekhangja fölött hatalommal bíró Neptunusz, aki végezetül a habok közé veti magát.
Ez a teljes operát bemutató felvétel is emlékeztet arra a munkára, amelyet a magyar együttesek úttörő módon már régebben megtettek a barokk zenéért – jóval korábban, mint hogy a nyugat-európai vezető együttesek megszerezték volna a dicsőséget.
Most pedig ismét közös erővel halad mindenki előre.” (Az értékelést a zsűri számára írta: Kai Luehrs-Kaiser)