„Író vagyok, de elsősorban novellistának tartom magam. De sok dolgot csinálok még, írok gasztronómiai esszét, étteremkritikát, forgatókönyvet, szerkesztek irodalmi folyóiratot (HÉVÍZ), könyvet, tanítok, részt veszek felolvasóesteken. A két fő csapás az irodalom és a gasztronómia, ezeket megpróbálom külön kezelni, de ez nem mindig sikerül” – idézzük Cserna-Szabó Andrást. Ebben a néhány sorban felsorolásszerűen, ugyanakkor tüzetesen ad számot pályájáról.
A fenti szerteágazó, mégis egy kézben tartott, átjárások hálójába fogott írói birtok, tudásterület tagoltsága, rétegzettsége önmagában megkülönböztető jelleggel bír, olyan sajátossággal, amely Cserna-Szabó Andrást kiemeli és megkülönbözteti kortársai sorában. Mert ha eddigi alkotói életívét felvázoljuk, nem feledkezhetünk meg az irodalomtörténeti tájolás fontosságáról, arról a nézőpontról, amelyből mintegy rálátunk a szövegkörnyezetre, amelyből érkezik.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Cserna egyszerre a hetvenes évek végén megalapozott, úgynevezett prózafordulat természetes leszármazottja és ugyanakkor a kilencvenes években más irányokat kereső, bátran tapogatózó kortárs próza jeles alakja.
Miközben tisztában van a tradíció kiemelkedő életműveivel, vállát, alkotói kedvét, áradó fantáziáját kevésbé nyomja azok terhe.
A műfajok és a műformák között szabadabban – ezt hangsúlyozza a fenti idézet -, mi több, könnyedebben közlekedik, mint pályatársai.
Cserna-Szabó András – fotó: Csibi Szilvia, Müpa
Kevésbé hisz az asztalt beszakító remekművek folytonos időszerűségében, a magyar irodalmat jellemző klasszikus elvárásokban. A szövegeken belül a játékos, ötletszerű húzásoktól nem riad vissza, épp ellenkezőleg, azokra hangsúlyos dramaturgiai elemekként támaszkodik.
Maryse Condé karibi-francia író kapta a svéd Új Akadémia Nobel-díját
Anélkül, hogy komolyabban kimunkált irányokat nyitnánk, figyelemre méltónak látszik megjegyezni, hogy a ’90-es években, a kultúrpolitika nyomása alól felszabadult irodalom, jóllehet, kritikusai fajsúlyvesztéssel szembesítik, valójában jóval szélesebb látómezőbe került, másképpen a szabadság, a megformált élet megannyi lehetősége között nyerhette el önállósult alakját. Nem tűnik istenkísértésnek, ha mindehhez hozzátesszük, hogy a könyvkiadás piaci viszonyai, megannyi torzulásuk ellenére, érdekesebb mintázatát jelenítették meg a kortárs irodalomnak, mint a korábbi, központilag eldöntött példányszámok garantálta keretek. A sikeresség ekképp többkarú mérlegeken dől el. Cserna-Szabó ebből a szempontból is kiállja a próbát,
nem csupán eredetileg értett epikai szövegei, hanem gasztronómiai jártassága, szuverén próza- és pörköltízlése is az olvasók kedvére való.
Végezetül külön fényt érdemel munkamódszere, amely egyben szemléleti jegye is; történeti érdeklődését nagy alázattal szolgálja, akármerre viszik léptei az időben, mondatai mögül nem hiányozhat a kutatás, a könyvtári tanulmányok aranyfedezete. Hogy e szűkre vett széljegyzetből azért a konkrét művek se hiányozzanak: mind a Sömmi című Rózsa Sándor-regénye, mind a Fehér Bélával együtt szerzett Ede a levesben című gasztrotörténeti bédekkere erről tanúskodik.
Literárium — kortárs írók a Müpában
Cserna-Szabó András-est
Üvegterem, 2018. október 29.
Közreműködik: Víg Mihály, Tankó Erika, Mészáros Máté
Sorozatszerkesztő: Keresztury Tibor
Műsorvezető-házigazda: Jánossy Lajos
Rendező: Balog József
