Papageno Radio
Blogok Müpa magazin Az író, akinek próza- és pörköltízlése is az olvasók kedvére való

Az író, akinek próza- és pörköltízlése is az olvasók kedvére való

„Író vagyok, de elsősorban novellistának tartom magam. De sok dolgot csinálok még, írok gasztronómiai esszét, étteremkritikát, forgatókönyvet, szerkesztek irodalmi folyóiratot (HÉVÍZ), könyvet, tanítok, részt veszek felolvasóesteken. A két fő csapás az irodalom és a gasztronómia, ezeket megpróbálom külön kezelni, de ez nem mindig sikerül” – idézzük Cserna-Szabó Andrást. Ebben a néhány sorban felsorolásszerűen, ugyanakkor tüzetesen ad számot pályájáról.

A fenti szerteágazó, mégis egy kézben tartott, átjárások hálójába fogott írói birtok, tudásterület tagoltsága, rétegzettsége önmagában megkülönböztető jelleggel bír, olyan sajátossággal, amely Cserna-Szabó Andrást kiemeli és megkülönbözteti kortársai sorában. Mert ha eddigi alkotói életívét felvázoljuk, nem feledkezhetünk meg az irodalomtörténeti tájolás fontosságáról, arról a nézőpontról, amelyből mintegy rálátunk a szövegkörnyezetre, amelyből érkezik.

A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.

Cserna egyszerre a hetvenes évek végén megalapozott, úgynevezett prózafordulat természetes leszármazottja és ugyanakkor a kilencvenes években más irányokat kereső, bátran tapogatózó kortárs próza jeles alakja.

Miközben tisztában van a tradíció kiemelkedő életműveivel, vállát, alkotói kedvét, áradó fantáziáját kevésbé nyomja azok terhe.

A műfajok és a műformák között szabadabban – ezt hangsúlyozza a fenti idézet -, mi több, könnyedebben közlekedik, mint pályatársai.

Cserna-Szabó András – fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Kevésbé hisz az asztalt beszakító remekművek folytonos időszerűségében, a magyar irodalmat jellemző klasszikus elvárásokban. A szövegeken belül a játékos, ötletszerű húzásoktól nem riad vissza, épp ellenkezőleg, azokra hangsúlyos dramaturgiai elemekként támaszkodik.

Átadták az irodalmi élet kimagasló teljesítményeit elismerő Déry-díjat

Anélkül, hogy komolyabban kimunkált irányokat nyitnánk, figyelemre méltónak látszik megjegyezni, hogy a ’90-es években, a kultúrpolitika nyomása alól felszabadult irodalom, jóllehet, kritikusai fajsúlyvesztéssel szembesítik, valójában jóval szélesebb látómezőbe került, másképpen a szabadság, a megformált élet megannyi lehetősége között nyerhette el önállósult alakját. Nem tűnik istenkísértésnek, ha mindehhez hozzátesszük, hogy a könyvkiadás piaci viszonyai, megannyi torzulásuk ellenére, érdekesebb mintázatát jelenítették meg a kortárs irodalomnak, mint a korábbi, központilag eldöntött példányszámok garantálta keretek. A sikeresség ekképp többkarú mérlegeken dől el. Cserna-Szabó ebből a szempontból is kiállja a próbát,

nem csupán eredetileg értett epikai szövegei, hanem gasztronómiai jártassága, szuverén próza- és pörköltízlése is az olvasók kedvére való.

Végezetül külön fényt érdemel munkamódszere, amely egyben szemléleti jegye is; történeti érdeklődését nagy alázattal szolgálja, akármerre viszik léptei az időben, mondatai mögül nem hiányozhat a kutatás, a könyvtári tanulmányok aranyfedezete. Hogy e szűkre vett széljegyzetből azért a konkrét művek se hiányozzanak: mind a Sömmi című Rózsa Sándor-regénye, mind a Fehér Bélával együtt szerzett Ede a levesben című gasztrotörténeti bédekkere erről tanúskodik.

Literárium — kortárs írók a Müpában

Cserna-Szabó András-est

Üvegterem, 2018. október 29.

Közreműködik: Víg Mihály, Tankó Erika, Mészáros Máté

Sorozatszerkesztő: Keresztury Tibor

Műsorvezető-házigazda: Jánossy Lajos

Rendező: Balog József

Promóció

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

A feliratkozással elfogadom a Papageno Consulting Kft. adatvédelmi tájékoztatóját!