A 94 éves Konrád György brácsaművészt köszöntjük

Konrád György - forrás: youtube

A 94 éves kiváló és érdemes művész, Konrád György, a világhírű Tátrai-vonósnégyes későbbi tagja, magát olyan hegedűsnek vallja, aki csak véletlenül ült át a brácsa szólamba. A művész, – aki úgy nyilatkozott, hogy „van, aki mindig rossz helyre kerül, én éppen fordítva”, – kilencven fölött még koncertezik és remekül érzi magát. 

„Tavasszal megalakult a Szegedi Nemzeti Színház, már állami intézmény, és a zenekarába föl is vettek. Hála az égnek, hogy később megszüntették az opera részleget, mert a végén még ott ragadok másodrendű muzsikusként, hiszen

azt gondoltam, ennyit is érek.

Nekem fogalmam sem volt a képességeimről. Pesten aztán bekerültem a Honvéd Művészegyüttesbe, és egyszer egy lány megkért, hogy a diplomamunkája miatt hadd üljön a hegedű szólamba egy ideig, én meg helyettesítsem őt a brácsában… ekkor kezdődött minden…” – meséli egy 2017-es interjúban.

Konrád György 1951-76 között a Székesfővárosi Zenekar, majd utódja, a Magyar Állami Hangversenyzenekar brácsa szólamának vezetője. 1976-tól a Magyar Állami Operaház zenekarának, 1980-tól a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának szólamvezetője. 1959-től a Tátrai-vonósnégyes tagja, a világhírű kvartettel fellépett a világ szinte minden jelentősebb zenei központjában, fesztiválján, lemezfelvételek tucatjait készítette. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán éveken át tanított kamarazenét, illetve brácsát. 1983-tól másfél évtizeden át rendszeres közreműködője volt a Fesztiválzenekar hazai és külföldi hangversenyeinek.

Művészi munkáját 1979-ben Pro Urbe Aranyéremmel ismerték el, kétszer kapott Érdemes Művész díjat (1984, 1985), majd 2006-ban a Weiner Leó-díj birtokosa lett.

2004-ben Bársony László így méltatta a 80 éves Konrád Györgyöt a Muzsika hasábjain:

“Nincs ember, aki elhinné a korodat. Nyilván nem is igaz. Elárulhatnád egyszer, hány alkalommal akart már bliccelésért megbüntetni az ellenőr, aki később nyilván sűrű bocsánatkérések közepette adta vissza igazolványodat, hiszen egy ideje nincs szükséged jegyre trolin, metrón, villamoson.

Persze tudom, a kor nem dicsőség, hanem szerencse dolga, de ennek a szerencsének a kovácsa Te magad voltál és vagy manapság is. (…) Nem ismerek műfajt, melyet brácsával a kezedben ki ne próbáltál volna. Kisujjadban a szimfonikus, az operai és a kamarazenekari repertoár – és sok emlékezetes hangversenyen szólistaként is örömöt szereztél hallgatóságodnak.”

(Via szombat.org, muzsika)