Miként látnak a gépek általunk, helyettünk? – indul az idei Fotóhónap

Anna Horcinová: Impossible, 2012, gyclée-print, 50x50 cm

Október nemcsak a látás hónapja, hanem a fotográfiáé is. A Fotóhónap2018 tárlatain azt nézhetjük meg, miként látnak a gépek általunk, helyettünk. A fesztivál kurátorai a fotóművészet jelenéről és jövőjéről gondolkodnak, miközben kölcsönösen alakítják is egymás munkáját.

A kétévente megrendezett Fotóhónap nemcsak kiállítási programjában, hanem szerkezetében is kísérletező. Boros Lili, Dobokay Máté, Simon Kati, Szegedy-Maszák Zsuzsanna, Szigethy Anna és Tóth Balázs Zoltán, a fesztivál kurátorai különböző utakon közelítenek a fotográfiához, így a Fotóhónap idei kiállításait

nemzedékek és médiumok közötti feszültség jellemzi, az átjárás lehetőségének keresése járja át.

A közeljövőben nyíló számos tárlat közös pontjai talán az intimitás, a beszélgetős atmoszférateremtés és a különféle mikrovilágok vizsgálata lehetnek. A digitális kor kurrens témája a test manipulálhatósága, virtuális újjáteremtése, ezért a fesztivál kiállításai az elidegenedés fogalmát is vizsgálják.

Fotósorozatot készített legújabb bemutatóihoz a Nemzeti Színház – Videó

Meghatározó szerepet játszik a programban a város és a városimázs is. Abból a szempontból is, hogy a hagyományos kiállítóhelyek mellett a Fotóhónap2018 számos olyan helyszínt is felfedez, amelyek eddig nem elsősorban művészeti térként voltak használatosak.

Irányítsuk most a keresőnket a Fotóhónap2018 keretében látogatható tárlatokra.

Az október 12-én, a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban nyíló Bodyfiction című kiállítás olyan fiatal fotósok munkáiból kínál válogatást, akik megkülönböztetett figyelmet szentelnek a test és a fotográfia médiuma közötti párbeszédnek.

Köztéri fotóinstalláció idézi meg a világ legismertebb fotóriporterét

Az október 18-tól, a Mai Manó Házban megnézhető Weegee-tárlat egy város arcait mutatja be. A harmincas-negyvenes évekbeli New Yorkot. Magánnyal, szegénységgel, tehetetlenséggel szembesíti nézőit, de megmutatja a boldogság és a mámor pillanatait is. A Mai Manó Házban 104-et nézhetünk meg az életmű legjobb képei közül.

Eva Stenram: Part 5, 2013, courtesy of Ravestijn Gallery

Weegee a keleti parti metropoliszt láttatja, Anasztazia Horosilova pedig az orosz keletet, a Turgenyev által is megidézett tájat fotózza. A Dob utcai Hidegszoba stúdióban látható tárlata az elszegényedő orosz vidék életére, hanyatló gazdaságára, széthulló társadalmára fókuszál. Bár az általa fényképezett Bezsin-rét vonattal csak néhány óra Moszkvától, mégsem él már itt szinte senki. Az emberek elvándoroltak, hiszen nincs se munka, se közösség. Az egykori iskola, a bolt, a közösségi ház épületei elhagyatottan állnak. A fiatalok legfeljebb nyaralni jönnek még vissza, „dácsának” használják az egykori családi házakat, az öregek pedig bezárkóznak a mostanra magas bádogkerítéssel körülvett portáikra.

Csáky Marianne, Esterházy Marcell és Tranker Kata gyakran használnak munkáikban saját vagy talált családi fotókat. Kitalált igaz családtörténetek című, a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóházában, november 14. és december 9. között nyitva tartó tárlatukon legújabb alkotásaik lesznek láthatók, amelyek a fotó dokumentumszerű jellegét segítségül hívva beszélnek el igaz történeteket.

A további kiállításokról, valamint a fesztiválhoz kötődő hanem számos szakmai programról a Fotóhónap2018 honlapján olvashatnak.