Gioacchino Rossini halálának 150. évfordulóján a milánói Scala az előző évadban egy bemutatóval és egy koncerttel, a múzeum pedig időszakos kiállítással emlékezett a zeneszerzőre.
Rossini nevét 1812-ben ismerte meg a milánói közönség: ekkor volt A szerelem próbája bemutatója. Bár sikert aratott, de újításai miatt sokan, köztük a korabeli sztárénekesek nem fogadták kegyeikbe. A zeneszerző ugyanis az egyénieskedés és az öncélú hangmutatványok ellen volt, és az előadói képességeket, szöveg és zene értését, a karakterábrázolást helyezte előtérbe. Következő darabja, amit a milánói közönség láthatott először, az Aureliano Palmirában, megbukott. A bukásnak furcsa oka volt: a főszerepet egy Davide nevű tenor hangjára írta, aki megbetegedett, és a beugró helyett, akinek mélyebb volt a hangja, némileg át kellett komponálni a darabot. Az operában azonban játszott egy sztár is, a kasztrált Velluti, aki a maga kénye-kedves szerint énekelt. További Milánóban bemutatott darabjai, köztük az előző évadban tisztelgésül műsorra tűzött A tolvaj szarka, nem voltak különösebben sikeresek.
Az április 17-től szeptember 30-ig nyitva tartó kiállítás nem Rossini és a Scala közvetlen kapcsolatára, tehát az előbb említett ambivalenciákkal teli időszakra tette a hangsúlyt, és nem is elsősorban az időrendre vagy a művekre koncentrált, hanem az előadókra, a kellékekre, az előadások látványvilágára fókuszálva mutatta be a Scalában máig játszott Rossini-életművet. A tematizálás miatt egymás mellé kerülnek a nagy énekesek és énekesnők portréi, festmények és szobrok egyaránt, különböző produkciók díszlettervei, -makettjei, gazdag, leginkább historikus felfogást képviselő jelmezei, és ettől sajátos időutazáson vehettek részt a kiállítás látogatói.
Bár a tájékoztató szerint mintegy száz tárgyat tettek közszemlére a Rossinihez köthető gyűjteményból, jóval nagyobbnak tűnt az anyag. Valószínűleg azért volt ez az érzet, mert a kiállítás átnyúlt a könyvtárba is, ahol a polcok és könyvszekrények elé fellógatott méretes tablókra kerültek fel a díszlet- és jelmeztervek.
Néhány eredeti dokumentum is kiegészítette a tárlatot, amelyek nem a Scalához kötődtek, de a Scala tulajdonát képezik, például a Sforza Cesarini által írt szerződés, ami A sevillai borbély Teatro Argentina-beli premierjéhez kötődik, vagy a Tankréd eredeti partitúrája, amelyet a velencei La Fenicében láthatott először a közönség.
A háborút követően a Rossini-felfedezésben a Scala komoly szerepet játszott, olyan karmesterek, mint a vígoperák iránt érdeklődő Claudio Abbado, a komoly műveket előtérben helyező Riccardo Muti, valamint Daniele Gatti sokat tettek reneszánsz érdekében, és nem marad el tőlük Riccardo Chailly, a jelenlegi fő-zeneigazgató sem.