A Zöld-foki-szigetek és Mali legrangosabb előadói közül jó páran megfordultak már a Müpában. A zöld-foki morna nagyköveteként többször is itt járt Cesária Évora, a varázslatos mali muzsikát pedig többek közt Salif Keïta és Rokia Traoré népszerűsítette. Így rendkívül magasra került a mérce, de most „felülemelkedhetünk” rajta, elvégre egyszerre két csillagot akaszthatunk le arról az égtájról.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Nyugat-Afrika és a partvidékétől ötszáz kilométerre eső Zöld-foki-szigetek történelme szorosan összefonódott az elmúlt fél évezredben. A lakatlan szigeteket 1455-ben fedezték fel a portugálok, lakossága az odahurcolt afrikai rabszolgák és a portugál telepesek leszármazottaiból alakult ki. Ám aki tehette, a szárazság és a munkanélküliség elől az óceánon túlra menekült, így azoknak, akik ma zöld-fokinak vallják magukat, csupán az egyharmada él ott.
Az elvágyódás keserédes hangulatát és a szétszakadt családok szomorúságát tükrözi a szigetvilág legismertebb irányzata, a portugál fadó rokonságába tartozó morna is.
De az afrikai gyökerű funana és a latin befolyású coladeira is népszerű – és valamennyit egyforma hitelességgel képviseli Nancy Vieira.
Nancy Bissau-Guineában született 1975-ben, de a Zöld-foki-szigeteken nőtt fel, míg a nyolcvanas évek végén Lisszabonba nem költözött. Egyetemi tanulmányai közepette megnyert egy dalversenyt, és ez nemcsak első lemeze (Nôs Raça) megjelenését eredményezte, de azon döntését is, hogy a továbbiakban énekes ambícióit helyezze előtérbe. Azóta négy albumot készített – az utolsót 2018-ban Manhã Florida címmel –, olyan rangos zöld-foki szerzők dalaival, mint Teofilo Chantre és Eugenio Tavares.
Nancy mindent tud a zöld-foki muzsikákról, a hangja ragyogó,
ráadásul felsorakoztak mögötte Cesária Évora szerzői és zenészei is, ugyanakkor megvan a maga külön bejáratú – a latin popzene felé is nyitott – világa, még ha (Évorához hasonlóan) mezítláb is énekel…
Míg Nancy már vagy tíz éve a világzene élvonalába tartozik, a mali Djénéba & Fousco ebben az évben emelkedett a nyugat-afrikai tánczene csúcsára. Más kérdés, hogy a francia Afrocolor fesztiválra úgy is meghívást kaptak, hogy még nem volt semmilyen felvételük. De aztán lecsapott rájuk a 438 Productions, és két év munka után napvilágot látott az elképesztő sikerű Kayeba Khasso című albumuk.
Ezen éppolyan lenyűgöző a mali tradíció több évszázados mágiája, mint a legfrissebb afro-rock vagy reggae. Nem véletlen, hogy 2018 tavaszán ez a korong állt az európai világzenei rádiósok listájának élén. Ahogy az sem, hogy az év legnagyobb afrikai szenzációját ígéri a Müpában.