Grecsó Krisztián és Kollár-Klemencz László zenés irodalmi estje igazi unikális produkció: egyszerre kínál izgalmas szellemi kalandot és felhőtlen szórakozást. A dalszerző, szövegíró, frontember (Kistehén) és a sokkötetes író, színpadi szerző közös programja kötelező mindenkinek, aki meg kíván győződni arról, hogy az igényes, magas nívójú kortárs művészet is lehet magával ragadóan élvezetes.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
A két sokoldalú, kreatív, alkotóereje teljében levő, méltán népszerű művész a Rájátszás című irodalmi koncertsorozatban talált egymásra. Ebben a rendhagyó projektben az ötletgazdák a kortárs irodalom és az arra fogékony, jól ismert könnyűzenészek színpadi párbeszédére, a két művészeti ág együttes jelenlétére tettek rendkívül sikeres kísérletet. A versmegzenésítések, irodalmi koncertek során létrejött koincidenciák ösztönözték arra a művészeket, hogy a kalandot párokban folytassák tovább. A Müpa ezekből az időközben
kiforrott páros előadásokból a Literárium Extra keretében a közeljövőben a tervek szerint hármat is bemutat – elsőként a vonzóan rejtélyes című greCSÓKOLlár erre az alkalomra átdolgozott, felfrissített műsorát.
A Szív, ha üt, magyar! két nagyszerű alkotó és kiváló előadói képességekkel rendelkező színpadi ember közös gondolkodásának, párbeszédének feszesre komponált, ám számos rögtönzéssel, spontaneitással teli műsora barátságról, szerelmekről, szeretőkről, maradásról és menekülésről, reményről és lemondásról, elindulásról és megérkezésről, otthonról és otthontalanságról.
Régi történetek, forró esték, adomák és legendák közös dalokban és új novellákban elbeszélve – hozzánk és rólunk szóló történet mindahány.
A zenés kalandozás különlegessége, hogy a hazai underground egyik legsokoldalúbb szereplője, a néhány éve remek novelláskötetet is kiadott Kollár-Klemencz László prózaíróként, a páratlanul népes olvasótáborral rendelkező Grecsó Krisztián pedig zenészként és dalszerzőként is bemutatkozik. Teszik mindezt mindennemű művészi allűröktől mentes, végtelenül vonzó, személyes hangnemben, miközben elmosódnak a műfaji különbségek, s a zenei, az előadói és az irodalmi megszólalás egymásban oldódik fel. S miközben hallgatjuk őket, azt tapasztaljuk, nekünk is felgyorsul a szívverésünk, akárcsak nekik ott fönt, a színpadon.