A legboszorkányosabb decemberi nap a néphagyományban

Lucaszék

Luca napja nagyon jelentős volt a magyar néphitben, így sok babona kapcsolódott ehhez a naphoz. A hagyomány szerint december 13. dologtiltó és különféle jóslásokra alkalmas nap volt. A néphit kétféle Lucát ismert: a jóságost és a boszorkányost. Ezen a napon az idén a magyar népművészet és közművelődés kategóriában Prima Primissima díjjal kitüntett alapítvány névadójának, Kallós Zoltánnak egyik legkedvesebb moldvai adatközlőjére, Lőrincz Györgyné Hodorog Lucára emlékezünk.

A Luca napi népszokások eredete valószínűleg a Gergely-naptár bevezetése előttről származik, amikor ez a nap volt az év legrövidebb napja, eltérően a mai téli napfordulótól, ami december 21-re, esetenként 22-ére esik.

A klézsei asszony a moldvai csángók talán legjelentősebb adatközlője volt, siratóasszony, táncos, énekes, mesélő és gyógyító, aki tudatosan vállalta magyarságát. Miközben élte a klézsei asszonyok mindennapi életét, nevelte gyermekeit, unokáit, a Moldvát járó néprajzgyűjtők lelkes segítőjévé vált. Ha énekelni, táncolni, tilinkázni hívták az erdélyi táncházakba, szívesen ment.

Betlehemnek városába – Karácsonyi kánta Lőrincz Györgyné Hodorog Luca előadásában, 1988-ból, Klézséről. Forrás: MTA Zenetudományi Intézet Folklór adatbázisa, Kallós Zoltán gyűjtései:

Attribútuma lett a tilinka nevű népi fúvós hangszer, amely Erdélyben és Moldvában különböző névváltozatokban él, mint tilinka, tilink, csilinka, pilinka – mindez az ujjnyílás nélküli furulyatípusokra alkalmazott elnevezés volt.

Hodorog Luca tilinkón játszik – forrás: Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjtemény, Leltári szám: HH_CD_KaZo_FoP_00225r

A tilinkózó moldvai asszonyt ábrázoló fotó lelőhelye a Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjtemény, melyet a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány kezel.

Az alapítványt 1992-ben hozta létre a Kossuth-díjas népzenekutató, Kallós Zoltán. A szervezet a Mezőség és a Kisszamosháti régió oktatási, kulturális, szociális életében jelentős szerepet tölt be. Felállása óta rendkívül fontos értékőrző, a hagyományos magyar kultúra alapjaira épülő tevékenységeket indított el oktatási, gyűjteményi, tudományos területeken, ezzel a mezőségi magyar szórványtelepülések központjává tette Válaszutat, és Erdély egyik kiemelkedő kulturális bástyájává vált. A Szórványoktatási Központok, a Népművészeti Központ, a kézműves ház, a Felsőtöki Tangazdaság évente több ezer embert vonzanak a településre.

Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás vagy tiltás kapcsolódna, mind december 13-hoz, Luca napjához. Ez a nap épp úgy alkalmas volt termékenység-varázslására, mint házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására, mint a sütés, fonás és a mosás. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek.

Luca, Luca, kitty-kotty – Lucázás a Vas megyei Bögötéről, 1960-ból. Forrás: az MTA Zenetudományi Intézet Folklóradatbázisának Publikált népzenei hangfelvételei:

Az aznapi első látogatóból a várható állatszaporulatra jósoltak. Ugyanis, ha Luca reggelén férfi lép a házba, a szaporodás bika lesz, ha pedig nőlátogató érkezik, üsző. A lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta ki lesz a férjük.

Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen.

Luca napi alakoskodó, Pest megye 1993 – forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé és lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket. De elzárták a seprűket is, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok.

Ehhez a naphoz kötődik a legismertebb hagyomány, a Luca-szék készítése is. Ezen a napon kezdték el faragni a széket, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet szabadott rajta elvégezni, de szentestére készen kellett lennie. Az éjféli misére magukkal vitték, és ha ráálltak, meglátták a boszorkányokat.