A mali sivatagi blues és a nyugati garázsrock elbűvölő elegye

Omara „Bombino” Moctar - fotó: Richard Dumas

Az észak- és nyugat-afrikai tuaregeket büszke és fegyelmezett harcosként tartják számon. 1962-ben – miután Mali elnyerte függetlenségét – Maliban, Algériában és Nigerben szétszóródott törzseik fegyvert fogtak, hogy saját államot alapítsanak, de felkelésüket hamar leverte a mali kormány. 1990-ben újabb harcok kezdődtek, melyek az 1995-ös békeszerződéssel zárultak, de a kívánt autonómia híján 2007-ben és 2012-ben újabb zendülések törtek ki, utóbb Azawad függetlenségéért.

Persze, egy apró dióhéjba korántsem sűríthető bele a tuaregek küzdelme és szenvedése, melyet csak fokozott a pokoli aszály. De arra magyarázattal szolgál, hogy az elmúlt évtizedekben miért teltek meg az algériai és nigériai menekülttáborok.

A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.

Az 1980-ban Nigerben született Omara „Bombino” Moctar az 1990-es zendülést követően kényszerült családjával Algériába. Tizenkét éves volt, amikor odalátogató bátyjai a táborban hagyták gitárjukat – elindítva ezzel Bombino pályafutását. Hallás után, autodidaktaként utánozta a kedvenceit. Egyik fő élménye a mali „sivatagi” blues volt, melynek a Tinariwen együttes volt a legrangosabb képviselője. De lelkesedett a nyugati rockzenekarokért is, Jimi Hendrix és Mark Knopfler ugyancsak példaként szolgált számára. A kilencvenes évek közepén így került Haja Bebe bandájába, aki – az olasz bambino nyomán – a Bombino becenevet ragasztotta rá.

Az algériai évek után Bombino Tripoli közelében pásztorkodott, de az volt az álma, hogy zenekarával érvényesülhessen. Ahhoz azonban nyugati kapcsolatok kellettek, hogy egy tuareg banda a helyi menyegzőkön túl is szerepelhessen. Bombinóra a seattle-i Sublime Frequencies kiadó figyelt fel először, mely neki szentelte a Guitars From Agadez sorozata második kiadványát.

Omara „Bombino” Moctar

A 2007-es zendülést követően azonban a kormány fegyveresként tekintett a gitárosokra, így Bombino egy újabb – ezúttal Burkina Fasó-i – száműzetésre kényszerült. Három év kellett, hogy visszatérhessen Agadezbe. Közben, szerencsére, meghallotta kazettáját Ron Wyman, aki Agadez – zene és zendülés címmel dokumentumfilmet forgatott. Jelentős szerepet kínált benne Bombinónak is, sőt arra is rávette, hogy a filmstúdióban felvegye első szólóalbumát.

A 2011-ben megjelenő Agadez egy csapásra befutott, és Bombinót a sivatagi blues fénylő csillagává tette.

Kiugró sikere a Black Keys gitáros-énekese, Dan Auerbach figyelmét is felkeltette: elvállalta a következő Bombino-album produceri teendőit. 2013-ban így jelent meg a számos világzenei lista élén pörgő Nomad, amelyet nemzetközi turné követett. Abban az évben Bombino olyan megasztárok vendégeként lépett fel, mint Robert Plant, Amadou & Mariam és a Gogol Bordello. És azóta megállás nélkül…

2016-ban Azel, idén pedig Deran címmel készített újabb albumot. Ennek a turnéján fogja a mali sivatagi blues és a nyugati garázsrock híveit elbűvölni, négytagú zenekarával, első magyarországi koncertjén.