Az új generációk megszólítását a legtöbb előadóművész kihívásként éli meg. Aligha véletlenül, hiszen az ő érdeklődésük a művészet fennmaradásának záloga – akkor is, ha klasszikus zenéről, és akkor is, ha népzenéről van szó. Fischer Ádám és Berecz András tudja, hogyan lehet a fiatalok figyelmét felkelteni.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Ha január elseje és Müpa, akkor Fischer Ádám és A teremtés. A házban jelentős hagyományokkal bír Haydn oratóriumának esti előadása mellett a délutáni, az ifjúságra összpontosító keresztmetszet bemutatása is. Fischer Ádám szerint a mű egyes részei máshogy hatnak a különböző korosztályokra.
„A kicsiket az állatok teremtése, az oroszlán üvöltése köti le, a kamaszokat az ember teremtése érdekli. Magával ragadja őket az oratórium egyik legköltőibb része, Ádám és Éva duettje is, amely arról szól, hogy a világ attól lesz szép, ha ők ketten szeretik egymást” – árulja el a karmester.
A fiataloknak szóló újévi koncert célja egyértelmű: „Ebben az életkorban furcsa előítéletek tapadnak a klasszikus zenéhez, túl előkelőnek, unalmasnak bélyegzik. Ezen a délutánon viszont az egyes részek és a hozzájuk kapcsolt gondolatok bemutatásával és elmagyarázásával igyekszem őket meggyőzni az ellenkezőjéről. Haydn a maga rafinált egyszerűségével valóban mindenkihez szól” – mondja Fischer Ádám.
Január 1-jén ezúttal délután és este is A Düsseldorfi Szimfonikus Zenekar játszott a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Fischer Ádám elismeri, hogy a „duplázás” hat a zenészekre:
Mivel egyes kiválasztott részekkel külön, behatóan foglalkozunk, intenzívebben élik át az esti hangversenyt.
Hazajár a Müpába Berecz András is, aki január 20-án legfőbb szenvedélyéről, a népzenéről énekel és mesél: „Arról, hogyan lehet a 21. században, vacsora után, esti mese előtt, családi ünnepeken átadni a népdalt, népzenét. Ezt szeretnénk a színpadon megmutatni fiaimmal, zenész és táncos barátaimmal, szinte önfeledten.”
Az ének- és mesemondó szerint a Kodály és Bartók által száz éve gyűjtött népdalkincs egyedülálló csoda.
A 20. század elején még éppen volt mit gyűjteni, de már kezdett megfogyatkozni. Noé indulata, hogy itt hamar bárkát kell készíteni, a bartóki és kodályi életműnek egyik fele volt. A másik lényeges pillanat az volt, amikor régi népzenénk megtermékenyítette a műzenét. Fának is jó, ha gyökerétől ágáig folyamatos a nedvkeringés. Én pedig most itt állhatok, és minden bánatomra, jókedvemre van ismerős dal és zene, ami vigasztal, felemel.
Ez persze érintkezési pont a mesével, Berecz másik szakterületével. „A mese a csüggedt lelket is küzdeni tanítja, a nagyszájúaknak orrára koppint.
A mese korszerű, nagy botrány: úgy okos, hogy érthető, és ezzel nem kérkedik!
A mese tíz körömmel kapaszkodik az emberbe, az életbe. Születés, halál, szerelem, a teljes emberi létezés keresi méltóságát ebben a kis földi lobbanásban. A világ meséi együtt: maga az ember.”