Papageno Radio

- hirdetés -

- hirdetés -

- hirdetés -

- hirdetés -

Intermezzo Vajon mi jár igazából a zenészek gondolataiban?

Vajon mi jár igazából a zenészek gondolataiban?

Mire gondolnak legtöbbször a zenészek? Az énekesek és a zongoristák agya ugyanúgy működik? A bőgős vicceknek tényleg van alapja? Egy tudományosnak nem nevezhető, de valódi tapasztalatokon nyugvó analízist mutatunk be, amely kissé csípősen, de kedves humorral ad tájékozódási alapot párkeresőknek, türelmetlen szomszédoknak, zenei munkaképesség-gondozással foglalkozó pedagógusoknak, házastársaknak és zenészgyermekeknek, nem kevésbé pedig maguknak az önelemzésre hajlandó zenészeknek.

- hirdetés -

Egy kis öniróniára azért szükségünk lesz, ha a kördiagramokat zenészként vesszük szemügyre, emellett pedig azért is igen hasznos egy pillantást vetni az elemzésekre, hogy könnyedén tájékozódhatunk más hangszeres kollégáink gondolatvilágában is, hiszen szinte minden klasszikus hangszerre kiterjed a „vizsgálat”. A teljesség igénye nélkül álljon most itt néhány példa!

Az első ábrán a zongorista agy figyelhető meg. Amint látjuk, a félelmek nagy arányban foglalják el a pozitívabb gondolatok helyét, köztük a legsúlyosabb a gyermekzseniktől való rettegés, ezután pedig fej-fej mellett halad az egyszer csak karom alakban konzerválódó ujjak víziója, valamint az aggodalom a Lang-Lang-féle, tökéletesen kimunkált póz utánozásakor esetlegesen elszenvedhető hátsérülésektől. Szerencsére csak kicsivel maradnak le a szorongások mögött az innovatív gondolatok, többnyire saját fejlesztésű ujjlazító eszközökről.

A zongoristák agya

A követkető diagram a csellisták mindennapjaiba enged betekintést legfőbb gondolataik által, melyek közt felsejlik az egészséges önbizalom kis sugara is: „Már akkor teljesen elnémíthatom ezt az egész termet, ha csak a nyitóakkordot játszom el Elgar Csellóversenyéből.”

A csellisták agya

Ezt kissé beárnyékolja az elszakadó C-húrtól való félelem, amit jó eséllyel pont az arcába kap az ember, vérző sebeket, de legalább sokkos állapotot hagyva maga után. Aki pedig azt gondolta, hogy a csellisták a legbékésebb zenészek, most láthatja, hogy mindeddig tévhitben élt. A csellisták ugyanis szinte folyamatosan sötét terveket szövögetnek arról, hogy hogyan tudnák nem létezővé, soha meg sem foganttá tenni Pachelbel D-dúr kánonját.

Nézzük, mi jár a tubások fejében! Az ábra szerint elsősorban azokra a kocsikra gondolnak, amelyek sokkal nagyobb csomagtérrel rendelkeznek az övéknél. Bevallom, ennek jelentésén hosszú percekig kellett gondolkodnom. Aztán hirtelen bevillant egy kép: a tuba tokról.

A tubások agya

 

Lehetséges, hogy ez a kis mindennapi nehézség is hozzájárul ahhoz, hogy a tubások fejben leginkább a legélethűbb és legfélelmetesebb, hangszerrel szimulálható földrengés-hangokon dolgoznak, amelyekkel lehetőleg állandó félelemben tudják tartani a próbán résztvevő többi zenészt. Akik ugyebár meg is érdemlik – mondhatnánk –, hiszen a tubán játszók eleget tépelődnek azon, hogy koncertenként miért csak 11 hang erejéig foglalkoztatja őket a zenekaruk.

Az üstdobosok talán a legtitokzatosabbak mindenki között. Gondolataikban mintha további rejtett gondolatokat tárolnának, amiket sosem ismerhetünk ki igazán. Az ábra szerint az a tartózkodó, kissé semleges hozzáállás jellemzi őket, amelyben a hangszer kipakolása és összecsomagolása áll központi, mondhatni kizárólagos helyen, maga a játék pedig elenyésző mértékben fordul meg a fejekben. Mi lehet ennek az oka?

Az üstdobosok agya

Végre elérkeztünk az énekesekhez, akik bizonyára úgy gondolják, hogy őket kellett volna elsőként említeni. A „tanulmány” szerint az énekeseket nagyrészt vagy a saját tehetségükről való elmélkedés köti le, vagy ugyanolyan arányban arról próbálják meggyőzni magukat, hogy a többi énekes igazán alacsonyabb rendű náluk. Mindehhez csatlakoznak persze egyéb gondolatok, mint kiválasztani a Nagy Önéletrajz megírásának legmegfelelőbb idejét, vagy megmagyarázni a 2011-es nyári turnén elhangzott belső poénok mindegyikét.

Az énekesek agya

A hegedűsök feje látszólag igen sokfelé jár, de valójában nekik minden Joshua Bellről szól.

Irigységgel vegyes csodálattal nézik hajának lágy lobogását, miközben azt gondolják: „Ha abban időben, amikor még Joshua utcazenész volt, és senki sem ismerte őt, kivéve engem, odamentem volna hozzá az aluljáróban, és azt mondtam volna neki, szia Joshua, most biztosan házasok lennénk!”

A hegedűsök agya

Ilyen rajongást látva, nem csoda, hogy sok férfi hegedűs azt kívánja, bárcsak ő lehetne Joshua Bell!

Ezzel szemben nem nehéz kitalálni, kiknek a gondolatait töltik ki a következő problémák: pizzicato kíséret, rettegés az észrevétlenségtől, haragtartás a hegedűsökkel szemben, szellemes válaszok a brácsás viccekre. Mind tudjuk, hogy a brácsás társadalom depresszióra hajlamos tagjairól van szó, akik valamiért nem kapnak elég dicséretet, sem pozitív energiákat, hogy elhiggyék, igen, ők is fontosak! Az ábrán mindez színesben is látható.

A brácsások agya

Végül pedig, hogy tovább izzítsuk az egyébként is folyton parázsló viszálykodást a vonósok körében, tekintsük meg a nagybőgősök gondolatairól alkotott kördiagramot, mely mindennek ellenére legalább letisztult egyszerűségével nyugalmat, harmóniát és derűt sugároz:

A nagybőgősök agya

(Via Classic FM)

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
- hirdetés -
X
X