Aki látta már Karafiáth Orsolyát színpadon, minden bizonnyal egyetért velem abban, hogy szerepléseinek az elhangzó művekkel csaknem egyenrangú része, alkotóeleme azok „körítése”, a szerző imázsa, eredeti előadásmódja is. Az író, költő, publicista és performer számára mindig fontos volt, hogy munkáit sajátos színpadi eszközökkel, különböző művészeti ágak segítségével mutassa be. Legendás parókagyűjteménye, kifogyhatatlan ruhatára, extravagáns megjelenése hatásvadász külsőségek helyett egyaránt az előadás szerves részét képezik.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
A játékosság, az alakváltások és a megszólalások sokszínűsége arra kíván rámutatni, hogy a magas színvonalú irodalmi szövegalkotásnak és a szövegek befogadásának nem egyetlen útja létezik: lehet egyszerre hatni az értelemre, az érzelmekre és az érzékekre is. Attól még, hogy valami úgymond „komoly”, nem csak szomorúan, emelkedetten lehet előadni s egyetlen nézőpontból befogadni: ha hallgatóként nevetünk és ellazulunk – tehát szórakozunk –, nem kevésbé magvas, tartalmas élmények birtokába juthatunk.
A HABKÖNNYŰ LEKTŰRÖK KEDVELŐINEK SZÉLES TÁBORA A CÍMBEN FELTETT KÉRDÉSRE VÉLHETŐEN GONDOLKODÁS NÉLKÜL IGENNEL FELEL, ÁM A KÖZÉPISKOLÁS KOROSZTÁLYT MEGSZÓLÍTÓ LITERÁRIUM JUNIOR ZENÉS IRODALMI DÉLELŐTTJE AZ IGÉNYESEN NÍVÓS SZÉPIRODALOMRA FÓKUSZÁLVA EZT AZ IZGALMAS ÉS AKTUÁLIS KÉRDÉST ÁRNYALTABBAN KÖZELÍTI MEG.
Karafiáth olvasói számára nyilvánvaló, hogy munkáira épp olyan erővel hat a tömegkultúra (Karády Katalin, Agatha Christie, a Kispál és a Borz, az Elfújta a szél vagy a Jóbarátok), mint mondjuk Tolsztoj, Emily Dickinson, Truman Capote és Salinger. Ezekkel a hatásokkal is játszanak majd ebben a műsorban, elsőként egy örök közös idol, Elvis Presley kapcsán.
Legát Tibor underground zenész (Kézi Chopin, Lidérc) és újságíró készülő regényéből, az Elvis evangéliumából villant fel egy rövid részletet, ehhez kapcsolódik Orsolya, majd közös szövegük következik, mely a Király titkos budapesti életéről szól. Legát ezenkívül énekel, társa szövegeit illusztrálandó, a Budapest Wild Side dalaiból. Erre egy Karafiáth-szöveg rímel, s persze lesznek versek is.
Mi több, az alkalomhoz illőn Orsi felidéz majd gimnáziumi emlékeket is, hiszen legújabb munkájában – ahogy fogalmaz – „az önéletrajziság csapdájából úgy próbál kimászni, hogy tudja, direkt esett bele”. S közben kuncogunk majd, nevetünk vagy hahotázunk, mert a szórakozásnak – ahogy az irodalomnak – ezer arca van.