Miről szólnak Mahler szimfóniái? Mahlerről – felelhetnénk röviden, s a látszatra talán kissé nyegle válasz a maga módján pontos is volna, hiszen ezek a művek kivétel nélkül önelemzések és élveboncolások, a pszichoanalízis hőskorában élt, Freud-kortárs zeneszerző hangzó önvizsgálatai. A házassága válságával küzdő Mahler egyébként egy alkalommal fel is kereste Freudot.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Mahler zenéje azonban nemcsak befelé tekint, hanem kifelé is: az egész világot megszólaltatja – ezért szokás a Mahler-szimfóniákat „világdrámáknak” nevezni. Ez az enciklopédikus jelleg, ez a világábrázoló törekvés a legmaradéktalanabbul – szinte leltárszerű teljességgel – a legnagyobb terjedelmű és leghatásosabb művet, A fiú csodakürtje című népköltési gyűjtemény szövegeiből merítő, úgynevezett Wunderhorn-szimfóniák sorába tartozó III. szimfóniát jellemzi.
A szimfonikus zenekar mellett szólistát, gyermekkórust és vegyeskart is foglalkoztató, egész estét betöltő, hattételes mű előbb „Pán ébredését”, „A nyár bevonulását” ábrázolja, majd az egymást követő tételekben sorra veszi, mit mondanak a zeneszerzőnek a mező virágai, az erdő állatai, mit mond az ember, mit mondanak az angyalok, hogy végül
a himnikus finálé arról valljon, mit mond a szeretet.
E kivételes alkotás megszólalása mindig piros betűs alkalom – az ünnepet most a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara és Gyermekkórusa hozza el a Müpába, Wiedemann Bernadett szólóénekével, Vajda Gergely vezényletével.
Gustav Mahler a monumentális, több mint másfél órás III. szimfónia komponálása közben szinte megrészegülten írja egy barátjának:
műveimben mindig van valami triviális, ám ezúttal túlmegyek minden határon.
Vajda Gergely karmesterként arra törekszik majd, hogy érezzük a határátlépések mámorító kockázatát.
