A már-már elfeledett német-magyar fotós páros munkásságára fókuszál a Pompidou tárlata

Kender János és Harry Shunk Daniel Spoërri Terített asztal című munkájáról készített fotómontázsán - forrás: © Centre Pompidou/MNAM-CCI/Bibliothèque

Harry Shunk és Kender János együtt lettek világhírűek. Csaknem elfeledett munkásságukat a Pompidou Központban nyílt, Művészet a fényképezőgép lencséjén át című, augusztus 5-ig ingyenesen megtekinthető tárlat állítja újra reflektorfénybe.

A Németországban 1924-ben született Harry Shunk 1957-ben találkozott először a nála 13 évvel fiatalabb, Bajáról származó és az 1956-os forradalom idején Párizsba menekült Kender Jánossal. A jelentős korkülönbség ellenére a fotózás és különösen a képzőművészeti események dokumentálásának szándéka hamar hidat épített közöttük, és már 1959-ben együtt fotózták Yves Klein első performanszát. Kezdetben csak közös baráti körük – Klein mellett Jean Tinguely, Niki de Saint Phalle, Martial Raysse, Daniel Spoerri – kiállításain készítettek felvételeket, aztán a képek dokumentációs értékét, fontosságát – és nem utolsó sorban eladhatóságát – is látva, Párizs szinte valamennyi sikeres galériájának rendszeres és szerződéses fotósai lettek – írja az artportal.

Shunk-Kender: Yves Klein – Ugrás a semmibe – forrás: www.metmuseum.org

Az igazi áttörést az az 1960-ban készített felvétel hozta meg számukra, amelyen a Nouveau réalisme egyik alapítója és vezetője, az avantgárd akcióiról híres Yves Klein, egy ablakból látszólag a mélybe veti magát. Később persze kiderült, hogy az esemény minden részlete előre pontosan megtervezett performansz, a felvétel pedig egy ügyesen kidolgozott fotomontázs volt, de ez a már nem sokat változtatott a páros hírnevén. Ettől kezdve, egészen 1967-ig – amikor is a két fotós, főként Andy Warhol és Claes Oldenburg késztetésére, az amerikai kontinensre költözött – több tízezer, szinte kizárólag képzőművészeti vonatkozású felvételt készítettek.

Az alkotópáros munkásságát két jól elkülöníthető részre oszthatjuk, az 1958-63 közötti párizsi, és az 1967-73 közötti amerikai tevékenységükre. Párizsi működésükhöz hasonlóan, a New York-i underground művészeti életének is szinte valamennyi eseményén jelen voltak. Nemcsak a nagy és sikeres galériák vernisszázsain, hanem az akkor még névtelen, csak később híressé váló fiatalok rögtönzött és szűk körű performanszain is.

Sohasem fedték fel, hogy az egyes képek készítője ki is volt kettejük közül. Tartották magukat a szerződéssel is szentesített megállapodásukhoz: valamennyi 1958 és 1973 között készített képüket egységesen Shunk-Kender néven jegyezték, ugyanis kezdettől fogva ezt a művésznevet használták.

Shunk-Kender: Andy Warhol kiállításának megnyitása Ileana Sonnabend galériájában – forrás: © Centre Pompidou/MNAM-CCI/Bibliothèque Kan­dinsky, Photothèque RMN-Grand Palais

Szinte hihetetlen, hogy 1973-as szétválásukkor kétszázezer fényképből, diából, kliséből álló dokumentációt adtak át a Roy Lichtenstein Alapítványnak, ahonnan 2014-ben több mint tízezer darab került a Pompidou Központ Kandinszkij-könyvtárának tulajdonába. Közülük jó kétszázat mutatnak most be a tágas, jól megvilágított és információkkal bőven ellátott, ingyenesen látogatható kiállítási teremben.

(Via artportal.hu)