Palya Beát világzenei előadóként tartja számon a címkézni vágyó halandó – oda kötik a gyökerei és (együttesének) népi hangszerei. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy túláradó személyessége és az általa befogadott hatások gazdagsága már réges-régen a kortárs popzene felé fordította, abba pedig minden belefér. Így az sem meglepő, hogy „Selymeim” – Énekesnők a nagyvilágból című sorozatába a népzenétől elrugaszkodott „dalostündéreket vagy zenész-amazonokat” is hív.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Bea mércéje nem stílusfüggő. Azokat szeretné megmutatni, akiknek „az életét köszönheti, akik simogatták, elringatták, vagy felébresztették rossz álmaiból”. Május 8-án Beate S. Lech érkezik hozzá a Müpába, aki Beady Belle nevű zenekarával meglehetősen felkavarta a skandináv jazzéletet. Hoppá, egy jazzénekesnő! – vághatnánk rá, de jobb, ha tisztán látunk: a Beady Belle besorolhatatlan.
Beate S. Lech 1974-ben született Norvégiában, és az oslói egyetem zenetudományi szakán diplomázott. A billentyűs Bugge Wesseltoft és a bőgős Marius Reksjø társaságában kezdett muzsikálni – az előbbi a lemezkiadója, az utóbbi a férje lett. 1999-ben a Beady Belle nevet adták zenekaruknak, és 2001-ben Home címmel debütáltak.
Újonnan feltűnt skandináv jazzbanda talán még nem robbant ekkorát:
lemezeiket kiadták Dél-Koreában, Japánban, Kanadában és Ausztráliában is. És ez a legkevesebb. 2005-ben az angol Jamie Cullum kérte közös koncertekre, a következő évben pedig a souldíva India.Arie egyenesen a kedvencének nevezte egy BBC-riportban, s ebből egy funkys duett is kerekedett a Beady Belle negyedik albumán. Jamie szintén tiszteletét tette rajta…
2010-ben, amikor az ötödik korongjuk látott napvilágot, a Beady Belle már messzire szakadt a „nu jazz” szikár elektronikájától – akusztikus jazzel, szimfonikusokkal, countryval, poppal, soullal bővítve felségterületeit. Aztán 2015-ben átalakult és Marius nélkül folytatta a zenekar. Az ezt követően rögzített On My Own albumot az amerikai Joshua Redman, Gregory Hutchinson és Reuben Rogers súlyosbította, míg a tavalyi Dedication szelleme felett Stevie Wonder, Marvin Gaye és Aretha Franklin őrködött…
Szóval, a Beady Belle világa, mint a tenger… Nagyjából erre számíthatunk a Müpában, hozzátéve még, amit Bea ígért:
„Sok arca van ennek a csodás zenésznőnek.”
„Én most azt a farmerdzsekis, minden idegszálával figyelő, egy családi buliból a találkozónkra odaugró kis vékony nőt őrzöm az emlékezetemben, akivel Oslo egy kávézójában dalokról, dalszerzésről, anyaságról, koncertezésről beszélgettünk. Meg erről a »Selymeim« estről. A Beady Belle legnagyobb slágerei – a Diamonds in the Rough, a Saved, a Closer – biztosan elhangzanak majd. Egy Beától, vagy kettőtől…”