Két osztrák alkotó szerepel a Budapesti Fesztiválzenekar május 9-i hangversenyének műsorán. De milyen hatalmas a különbség kettejük stílusa, kifejezésmódja, világszemlélete között!
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Először Mozart G-dúr zongoraversenyét (K. 453) halljuk, majd a második részben Bruckner 4. („Romantikus”) szimfóniáját. Mozart versenyműve karcsú és áttetsző hangzású, könnyed zene, amelynek tételei terjedelmükben is a bécsi klasszika emberléptékű gondolkodásmódját tükrözik, a wagneriánus Bruckner szimfóniája azonban hatalmas, sűrű hangtömböket tornyoz fel, gesztusaival és indulataival az egeket ostromolja, legfőbb magatartásformája a pátosz, és terjedelem dolgában is a 19. századi művekben gyakorta tapasztalható maximalizmus jellemzi.
Két osztrák szerző, aki két különböző stíluskorszak képviselőjeként a zenében kifejeződő világszemlélet két teljesen eltérő aspektusát villantja fel. A műveket a zenekar alapítója és főzeneigazgatója, a mindig dinamikus és innovatív Fischer Iván vezényli.
A versenymű amerikai szólistája, a hetvenéves Emanuel Ax, a hírneves New York-i Juilliard School tanára Ukrajnában született, hétéves korától Varsóban élt, kilencévesen családjával a kanadai Winnipegbe emigrált, hogy végül 1961-ben, tizenkét évesen New Yorkban telepedjen le. A budapesti hangversenyélet visszatérő vendége, akinek elmélyült és kifinomult játékát a közönség mindig nagy szeretettel fogadja.