Horváth Ádám Kossuth-, Erkel- és Balázs Béla-díjas tévérendező, érdemes és kiváló művész 1930. június 4-én született és 2019. június 19-én hunyt el Budapesten.
A többek között a Szomszédok atyjaként ismert rendező műfajteremtő, a magyar televíziózás történetének meghatározó művésze volt. A tévéjátékoktól a hangversenyek képernyőre viteléig szinte minden televíziós műfaj kialakításában úttörő szerepet vállalt. Emlékezetes élő közvetítéseknek, mint például Nagy Imre és mártírtársai temetésének vezető rendezője volt.
Horváth Ádám agrobiológusnak készült. Nagyapja a világhírű író, Molnár Ferenc.
1948-1949 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatója volt. 1952-1956 között a Honvéd Művészegyüttes énekkari tagja és karvezetője volt. 1957-ben külsősként került az induló televízióhoz Apáthi Imre asszisztenseként.
1958-tól a Magyar Televízió munkatársa. 1959-től már rendezőként tevékenykedett. 1961-ben került főiskolára, Máriássy Félix tanítványaként 1965-ben diplomázott. 1966-ban a BBC Training Cours hallgatója volt. 1967-től a Magyar Televízió művészeti főosztályának vezető rendezője. 1968-ban RAI ösztöndíjas Rómában. 1994-1995 között a Magyar Televízió elnöke.
Jelentős szerepet töltött be a televíziós oktatás kialakításában, szakemberek nevelésében is. A Színház- és Filmművészeti Főiskola Film- és Médiaintézet főtanszakán számos osztályt vezetett az évtizedek alatt. 1994-2002 között rektorhelyettes volt, 2005 óta emeritus professzor.
