Nyaralási tippek zenerajongóknak – Franciaország

Párizsi Operaház - fotó: Peter Rivera

Vége a tanévnek, lassan lezajlanak az érettségi vizsgák is, és teljes gőzzel beköszönt a nyaralás szezonja. Van, akinek már megvan az útiterv, őket csak megerősítjük a választásban. A hezitálóknak adunk néhány tippet, hova menjenek. Először francia helyszínek között válogattunk.

Párizs nem csupán egy misét, pardon: utazást ér meg. A város építészeti, zenei, képzőművészeti gazdagsága kimeríthetetlen. Az Opera Garnier-t gyönyörű belső terei, fogadócsarnokai, híres lépcsőháza a világ egyik leggyakrabban fotózott műemlékévé teszik. Annyira, hogy már csak ezért is érdemes a fények városába utazni.

Ide kapcsolódik:
8 érdekesség a Palais Garnier-ről, Párizs operapalotájáról

1869. május 2-án nyílt meg a világ egyik leghíresebb mulatója. Szerepelt Maupassant Bel Ami című regényében, Manet lefestette a bárját. Színpadán próbálgatta szárnyait Charlie Chaplin, még névtelenül, a Karlo-csoport tagjaként. Fellépett közönségének Josephine Baker abban a bizonyos, nem csupán sokat sejtető, de sokat is mutató banánszoknyájában. A Folies Bergère egyedülálló stílusát, frivol eleganciáját egy magyar teremtette meg.

Ide kapcsolódik:
Párizs egyik leghíresebb mulatója, amelynek stílusát egy magyar teremtette meg

Egy már-már elfeledett német-magyar fotós páros munkásságára fókuszál a Pompidou egyik nyári tárlata. Harry Shunk és Kender János együtt lettek világhírűek. Csaknem elfeledett munkásságukat a Pompidou Központban nyílt, Művészet a fényképezőgép lencséjén át című, augusztus 5-ig ingyenesen megtekinthető tárlat állítja újra reflektorfénybe.

Párizs amellett, hogy Európa egyik legnépesebb városa, vezető gazdasági és kulturális központja, évszázadok óta befolyással van a politikára, az oktatásra, a szórakoztatóiparra, a divatra, a tudományra és természetesen a művészetekre is. Nem csoda, hogy könyvtárai szinte mind királyi paloták előkelőségével vetekednek.

Ide kapcsolódik:
Időzzön Párizs legszebb könyvtáraiban - Galéria

Még csak négy éve, hogy megnyílt Párizs legfejlettebb és legimpozánsabb zenei központja, a Philharmonie de Paris, de nem kérdés, hogy mostanra máris Franciaország egyik legjelentősebb kulturális intézményévé nőtte ki magát. Pillanatok alatt a Cité de la Musique, azaz Párizs zenei városrészének szíve és motorja lett. A Párizs nyugati részén, a Szajna egyik szigetén álló La Seine Musicale-t csak két éve adták át, de azóta komoly népszerűséget ért el.

A Notre-Dame

Április 15-én a kora esti órákban tűz ütött ki a párizsi Notre-Dame-székesegyház tetőszerkezetén, feltételezhetően a nemrég megkezdett felújítási munkálatok során, amiről mi is beszámoltunk. A tető és az úgynevezett huszártorony összeomlott, és a bal oldali harangtornyot is elérték a lángok. Éjfél körül már tudni lehetett, hogy megmenekül a Notre-Dame, a hatóságok azonban csak hajnali három óra körül jelentették be, hogy a párizsi tűzoltóság munkatársai teljesen megfékezték a tüzet, vagyis a szerkezetben nem esik több kár, a tornyok pedig elkerülik a teljes pusztulást. Az épület azonban súlyos károkat szenvedett: a székesegyház ablakai a tűz áldozatává váltak, a megmenekült relikviák között van Szent Lajos király tunikája és Krisztus töviskoronája is, amelyet a hagyomány szerint Szent (IX.) Lajos gyűjtött be a Szentföldről, és a Notre-Dame világhírű orgonája sem pusztult el a székesegyházat sújtó tűzvészben. Április 19-én az utolsó festményeket – 15 darab XVII. században készült képet – is átszállították a tűzvész pusztította párizsi Notre-Dame-ból a Louvre múzeumába, miután a műkincseket és ereklyéket már az elmúlt napokban kimenekítették a katedrálisból. A Francia Építészek Szövetségének egyik tagja pedig a templom romjai közt talált rá a leomlott huszártorony szélkakasára, amely a torony tetején állt őrt, ezért mindenki azt gondolta, hogy biztosan megolvadt és elpusztult a tűzben.

A helyreállítás költségeit a francia kormány hozzájárulása mellett magán- és céges adományok is fedezik, de hamarosan megjelenik egy lemez is, amely a szakrális zeneirodalom gyöngyszemeit tartalmazza olyan előadók tolmácsolásában mint Olivier Latry, a székesegyház orgonistája, Cecilia Bartoli, Jessye Norman, Roberto Alagna és Pierre Cochereau. A bevételek és a jogdíjak szintén az újjáépítést szolgálják.

A rue Vaugirard, mely Párizs 6. és 15. kerületét szeli át, a francia főváros leghosszabb utcája. A 6. kerületben, azon a részen, ahol a Luxembourg-kert mellett fut, a 48. számú épületben volt Jules Massenet (1842-1912) utolsó lakása. 1903 szeptemberétől élt itt. Dolgozószobájának ablakaiból a híres parkra látott. 1899-ben vette meg az akkor 57 éves, nagy tekintélyű Massenet az égreville-i történelmi kastélyt. Élete utolsó nyarát is itt töltötte 1912-ben.

Ide kapcsolódik:
Itt nyugszik Massenet

Párizs mellett Bougivalban, a Szajna-parton álló, 19. században épült ingatlanban két évet élt Bizet, itt komponálta a Carment, és itt hunyt el 1875. június 3-án. A ház megmentésére közösségi finanszírozású kampányt indítottak, de a helyi hatóságok is közbeléptek, így az épületből, ahol a Carment is komponálta, remélhetőleg múzeum és látogatóközpont lesz. A településen található egyébként az Európai Zenei Központ, számos impresszionista kép készült itt, és volt háza Bougivalban az énekes és zeneszerző, Pauline Viardot-nak, Ivan Turgenyev írónak, valamint Berthe Morisot festőnek.

Végtelen ég, végtelen tenger, a kék legalább ötven árnyalata, nem tolakodó luxus, elegancia és csöndes nyugalom – az északi arisztokraták már a 19. században is tudták, hova meneküljenek a nyomasztó, szintén legalább ötven árnyalatban szürke tél elől. Nizza azonban nem csupán egy hangszermúzeummal több, mint a Promenade des Anglais.

Nizzába a jazzt Franciaországban állomásozó amerikai katonák vitték el, akiknek a városban létrehoztak egy pihenő és rehabilitációs központot. Az I. világháborút követően az ő bőröndjeikben érkeztek az Azúr-partra az első lemezek. A műfaj néhány évvel később, már párizsi közvetítéssel vert itt gyökeret, és luxusszállodákból, a Negrescóból, a Savoyból, a Ruhlból, éttermekből, tánctermekből, sőt piroslámpás házakból szólt a jazz. A csúcson, a 30-as években több mint 70 klub és kabaré működött Nizzában.

Ide kapcsolódik:
Zenélő Azúr-part