André Kertész Párizsban készült fotóiból nyílt kiállítás a PIM-ben

André Kertész - forrás: cultura.hu

André Kertész (1894-1985) párizsi tartózkodásának emlékeit megörökítő fotói mellett levelek, képeslapok, dokumentumok és a művésszel készült interjúk is szerepelnek azon a kiállításon, amely André Kertész – A kamera poétája címmel július 3-án nyílt meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM), a világhírű fotóművész születésének 125. évfordulója alkalmából.

Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója a megnyitón elmondta, hogy az október 6-ig látható tárlat a PIM és tagintézményei, a Kassák Múzeum, valamint az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményéből válogat.

Frédéric Rauser, a Budapesti Francia Intézet igazgatója hangsúlyozta: André Kertész fényképei időtlenek, és tökéletesen tükrözik az avantgárd fotózás történetét. Új fotográfiai műfajt hozott létre, amelynek középpontjában a képzelet állt – tette hozzá. Pályafutását felidézve elmondta: Kertész 1926-ban érkezett Párizsba, és ekkor készített Förstner Magdáról sorozatot az ugyancsak emigrációban élő Beöthy István szobrászművész stúdiójában Szatirikus táncosnő címmel. 1926-ban már különleges, költői portrékat hozott létre, ebben az időszakban sok képeslapméretű fotó született. Párizsban a legnagyobb művészekkel találkozott, többek között a szürrealisták csoportjával is, de Kertész mindvégig megőrizte művészi függetlenségét.

André Kertész: Szatirikus táncosnõ (Förstner Magda) (Groteszk táncosnõ). Párizs, 1926 – forrás: maimanohaz.blog.hu, fotó: André Kertész Emlékmúzeum, Szigetbecse

1930-től kezdett érdeklődni az optikai deformációk iránt, 1933-ban sorozatot készített egy erotikus magazin megrendelésére. 1934-ben jelent meg a Párizs Kertész szemével című könyv, majd ugyanebben az évben adták ki Kertész fotóival Bölöni György Az igazi Ady című kötetét.

A világhírű fotóművész 1936-ban hagyta el Franciaországot és az Egyesült Államokba költözött, egész archívumát, negatívjait és levelezéseit 1984-ben a francia államra hagyományozta. „Magyarországon, Párizson és New Yorkon keresztül Kertész munkája rengeteget tanít nekünk a fotózás történetéről, a Leica használatáról, a tárgynélküli kép készítéséről, a fotóriport létrehozásáról” – mondta Frédéric Rauser, hangsúlyozva, hogy

Kertész művészete az egyetemességről tanúskodik.

Korniss Péter Kossuth-díjas fotóművész elmondta, hogy a kiállítás 74 fotográfiája Kertész párizsi korszakából, az 1925-1935 közötti időszakból származik és bepillantást enged a francia fővárost benépesítő emigráns magyar művészek életébe is. Képein Tihanyi Lajos és Brassai is feltűnik, de fotózott utcákat, kávéházakat, épületeket és szobabelsőket is. Kiemelte: „Párizsban megtalálta azt a lehetőséget, amelyet mindig keresett a fotográfiában, megtalálta a munkát, a megélhetést és ott kiteljesedhetett”. Emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államokban nehéz évtizedek következtek. A gödörből a New York-i Modern Művészetek Múzeumában rendezett nagyszabású önálló kiállítása húzta ki 1964-ben.

André Kertész: Chairs of Paris, 1927 – forrás: Huxley-Parlour Gallery

Kertész Magyarországhoz sok szállal kötődött, többször hazalátogatott, ugyanakkor Franciaország is mindig magáénak érezte a művészt. Mindkét országhoz erősen és mélyen ragaszkodott. Magyarországon Emlékmúzeumot kapott Szigetbecsén. Utolsó könyve New Yorkban jelent meg 1982-ben Hungarian memories címmel.

(Via MTI)