Elárverezik Velázquez 300 évig elveszettnek hitt festményét

Velázquez: Önarckép (részlet) - forrás: Wikimedia

Donna Olimpia Maidalchini Pamphilj portréját 1724-ben látták utoljára, közel háromszáz évig úgy hitték, hogy elveszett vagy megsemmisült. Velázquez festményét most milliókért adhatják el a Sotheby’s aukciósháznál a Guardian szerint – írja a Dunszt.

A július 3-ára kitűzött londoni árverésen többek között Botticelli és Rubens képeivel együtt kelhet el Velázquez festménye, ami másfél évvel ezelőtt jelent meg a Sotheby’s amszterdami fiókjába. Az azóta eltelt idő a mestermű hitelesítésével és restaurációjával telt el. A mű árát 2-3 millió angol fontra becsülik. „A mű méltán számíthat az akadémikusok és a nagyközönség figyelmére egyaránt”, mondta a Sotheby’s szakértője.

Donna Olimpia Maidalchini Pamphilj a 17. század Rómájának legbefolyásosabb asszonya volt, X. Ince pápa tanácsadója és bátyjának özvegye, de a pletykák szerint a szeretője is.

Velázquez: Donna Olimpia Maidalchini Pamphilj portréja – forrás: Sotheby’s

Eleanor Herman, Donna Olimpia életrajzírója szerint

a hölgy egyfajta „barokk rocksztár” volt.

Maga kovácsolta hatalma és ritka nagy befolyása a Vatikán egyik leggyűlöltebb személyévé tette, másrészt asszonytársai körülrajongott kedvencévé lett, hiszen szerény körülmények közül éles eszének köszönhette felemelkedését, ami akkoriban a nők körében elképzelhetetlennek és elérhetetlennek tűnt. A pápa minden esetben kikérte a véleményét, így Európa uralkodói megpróbáltak mindig a kedvében járni. Donna Olimpia védelmezte a kiszolgáltatott nőket, bőkezű mecénása volt a római művészeknek, íróknak, zenészeknek.

A jelenleg is turistalátványosságnak számító római Négy folyó szökőkútja (Fontana dey Quattro Fiumi) az ő nevéhez fűződik.

A Vatikán férfijai azonban gyűlölték és rettegtek tőle. Amikor 1657-ben bubópestisben meghalt, az egyház még az emlékét is el akarta törölni „a botrányos nőnek, aki mindenkit irányított”. Csupán néhány évvel halála előtt ült modellt Velázqueznek, amikor a festő második római útjára ment. A festmény története 1724-ig követhető nyomon, az ez utáni útjáról annyit lehet csak tudni, hogy később Hollandiába került, ahol „névtelen szerző, holland iskola” címkével árverezték el az 1980-as években. Ekkor egy műgyűjtő magángyűjteményébe került, aki a jelenlegi tulajdonosra hagyományozta, aki bevitte a festményt a Sotheby’s amszterdami fiókjába, de fogalma sem volt, hogy egy Velázquez van a birtokában. Az évszázadokig „rejtőzködő” kép lenyűgözte a szakértőket.

(Via Dunszt)