Július 6-án hunyt el Frank Oszkár, aki számos zeneelméleti szakkönyv és tanköny szerzője és megannyi tanulmánya jelent meg pedagógiai folyóiratokban. Nem sokkal 97. születésnapja előtt érte a halál.
„… azt mondhatnám, hogy az egyik életformám a tanítás. Egyrészről megpróbálom továbbadni azt, amit tapasztaltam, amit én magam is tanultam, hogy a következő generációk is egy kicsit okulhassanak belőle. Másrészről fontos számomra a permanens kapcsolat a másik generációval, hogy ne szakadjak el teljesen a világtól, ne gubódzzak be, hanem benn tudjak maradni az élet folyamatában. A kapcsolat a régi és az új tanítványokkal nagyon nagy öröm számomra, nagyon sok kellemes visszajelzést kapok. A tanítást folytatom, amíg mozogni tudok, úgy látszik nem tudom abbahagyni.”
„Frank Oszkár tanár úr így fogalmazta meg tíz évvel ezelőtt (2012-ben jelent meg ez az írás – a szerk.), mit jelent Számára a tanítás” – írta Szendi Ágnes a Parlando folyóiratban a Frank Oszkár 90. születésnapjára megjelent köszöntésben.
Budapesten született 1922. augusztus 24-én. Zenei tanulmányait magánúton kezdte Kuti Sándor zeneszerző, majd Turán Gézáné zongoraművész vezetésével. 1946-ban Weiner Leó tanította összhangzattanra, 1949-től 1954-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt. Tanárai (többek között): Szabó Ferenc (zeneszerzés), Bárdos Lajos (prozódia), Kodály Zoltán (népzene), Szőnyi Erzsébet (szolfézs), Szabolcsi Bence (zenetörténet), Kósa György (zongora), Nagy Olivér (partitúraolvasás). 1954 óta folyamatosan tanított. Szakterülete a zeneelmélet, a szolfézs és a zeneirodalom volt.
Főbb munkahelyei:
Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola, Miskolc (1945-1961)
Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Szeged (1961-1982)
Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola, Veszprém (1984-1992)
Miskolci Bölcsész Egyesület, Miskolc (1991-1995)
Continuo Alapítványi Zeneiskola, Budapest (1991-től)
Óradíjas tanárként 1980-tól 1982-ig a Budapesti Tanítóképző Főiskolán szolfézst, 1981-től 1983-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zeneelmélet-módszertant tanított.
A Continuo Alapfokú Művészeti Iskola és Zeneművészeti Szakközépiskola tanára volt 1991-től az iskola működéséig.
„Frank Oszkár sok mindent átélt, tapasztalt ennyi év során.Több kollégája, ismerőse már nem lehet vele, viszont
rengetegen vannak, akiket megismertetett az összhangzattan varázslatos világával,
a zeneszerzők zsenialitásával, és a tanítványok, ha tehetik, meglátogatják. Állandóan izgatja Őt, hogy miként használja egy zeneszerző a harmóniákat, hogyan építi fel kompozícióját. Több zeneelméleti tankönyv, elemző írás került ki Tanár Úr keze alól, amelyet szívesen forgatnak a fiatal vagy kevésbé fiatal zenészek, zenekedvelők. Szívesen mélyed el a zeneművek vizsgálatában, kedveli a „bogarászás”-t. Az ország sok helyén találkozhat össze régi tanítvánnyal, de külföldön is többen tevékenykednek diákjai közül. Nemrégen, amikor gondozónőjével utazott, a villamoson is egy volt növendéke szólította meg. Már ritkán tud kimozdulni a lakásából, akkor is segítséggel, de a világ mégsem szűkült be a Számára. Sok időt szán zenehallgatásra, lelkéhez a mozarti muzsika áll a legközelebb. De a világ dolgait is állandóan figyelemmel kíséri, gondozónői rendszeresen felolvasnak Neki.” – írta öt évvel később szintén mestere köszöntésére Szendi Ágnes, aki összegyűjtött néhány köszöntőt különböző életkorú tanítványoktól és kollégáktól, akik különböző időpontokban és különböző intézményekben kerültek kapcsolatba Frank Oszkárral.
„Abban azonban mindannyian megegyeznek, hogy nagy szeretettel emlékeznek Oszkár bácsi szakmai és emberi kiválóságaira.”
A 2017-ben megjelent, Frank Oszkár 95. születésnapjára összegyűjtött köszöntőket a Parlando folyóiratban olvashatják el.
