Minden évben „dalversenyre” gyűlnek össze a hosszúszárnyú bálnák Új-Zéland legészakibb vizeiben. A kutatók szerint az állatok bemutatják egymásnak dalaikat, és új dallamokat tanulnak egymástól – olvasható a HVG oldalán.
„A bálnák éneke az egyik legkifinomultabb kommunikációs eszköz az állatvilágban. De a bálnák közül is csak néhány faj énekel: a kék bálna, a barázdásbálna, a grönlandi bálna, a csukabálna és természetesen a hosszúszárnyú bálna. Ők mindannyian sziláscetek, vagyis táplálékukat fogak helyett bolyhos szarulemezekkel ejtik el. A fogascetek hanghullámokkal tájékozódnak, és a sziláscetek különböző fajaihoz hasonlóan az egyedek egymás közt hangokkal: sikkantásokkal, füttyökkel kommunikálnak. Az ő hangadásuk azonban nem olyan összetett, mint a bálnák éneke.”
A Royal Society Open Science című tudományos folyóiratban közölt tanulmány elkészítéséhez a szakértők az Aucklandtől 1000 kilométerre északkeletre fekvő Kermadec-szigetek közelében készítettek felvételeket a hosszúszárnyú bálnákról, akik itt vonulnak át minden évben, miközben a Csendes-óceán déli részén lévő téli párzási helyükről az Antarktisz felé vándorolnak. A kutatók eredetileg a bálnák párzási területének megismerésére fókuszáltak, így meglepte őket a bálnaének és annak mennyisége. A kutatás során készített felvételeket összehasonlították 52 olyan bálnaénekkel, amelyet más kutatók vettek fel Új-Kaledóniában, Francia-Polinéziában, a Cook-szigeteknél, Tongán és Niue szigeténél, és ebből arra jutottak, hogy az emberekhez hasonlóan a hosszúszárnyú bálnák is átadják egymásnak kulturális viselkedésmintáikat.
A tanulmány szerzői arra is rájöttek, hogy a Kermadec-szigeteknél lévő bálnák különböző párzási területekről érkeztek, tehát a terület fontos helyszín, ahol a bálnák meghallgatják fajtársaik énekét, átveszik és meg is tanulják egymásról. Tavaly ősszel tudósok rámutattak arra is, hogy a hím bálnák néhány évente megújítják repertoárjukat, teljesen új dalokat találnak ki.