A felvételt Gottfried Moses Ruben készítette egy Edison fonográfon, aki valószínűleg a párizsi világkiállításon szerzett élményei után rendelt Londonból Koppenhágába egy készüléket, majd ő lett Edison skandináv képviselője. 1889 nyarán egy technikussal együtt meg is érkezett a fonográf Dániába, ahol hatalmas lelkesedéssel fogadták a találmányt.
A lapokból más ismerték a gépet, élőben Ruben a dán udvarban mutatta be első alkalommal. A demostráció két órát tartott, több zenemű is felcsendült. A tudósításoknak köszönhetően hamar elterjedt a hír, nagy volt az érdeklődés. Igaz, nem feltétlenül a 7000 koronába kerülő fonográf megvásárlására – összehasonlításképp: egy cselédlány évente akkoriban 100-120 koronát keresett -, így egy ideiglenes koppenhágai bemutatóteremben 1 koronáért cserébe bárki a füléhez emelhette a kagylót.
Ruben saját, állandó helyet talált az üzletnek a Tivoli-kert közelében, és egy fonográfstúdiót is berendezett egy pianínóval és egy koncertzongorával, utóbbi fölött egy felvevőtölcsérrel, ahol ismert énekesekkel és színészekkel készültek a felvételek. Peter Schram több Leporello-áriát is cilinderre énekelt dán nyelven, részben és egészben. Hallgassunk bele!
Peter Schram 1819-ben született. 1841-ben debütált a koppenházai Királyi Operaházban, öt évvel később énekelte először Leporello szerepét. Ezt követően állandó szólista lett a dalszínházban, de szerette volna magát továbbképezni. El is kezdte tanulmányait Párizsban, de honvágya olyan erős volt, hogy visszatért Dániába, és 1889-ig tartó énekesi karrierje alatt mindössze egyszer lépett fel külföldön, Stockholmban. Miután énekesként befejezte a pályát, prózai előadásokban lépett fel.
(Via henrikengelbrecht.dk)
