1926. február 10-én született és 1989. szeptember 25-én hunyt el Lehel György Kossuth- és Liszt-díjas karmester, érdemes és kiváló művész, a chicagói Conservatory díszdoktora, Kadosa Pál és Somogyi László magántanítványa.
Karmesterként 1946-ban mutatkozott be, 1947-től a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát vezényelte, melynek 1956-tól karmestere, 1962-től a zenekar igazgatója és vezető karmestere volt. Zenekarát ismertté és megbecsültté tette Európa, Ázsia, Amerika és Ausztrália szinte minden jelentős városában. 1960-ban tizenegy városban vezényelte Haydn, Mozart, Liszt, Dvořák, Bartók, Kodály, Farkas Ferenc műveit. Svájcban 1968-89 között szinte minden évben hangversenyezett. 1974-től a Bázeli Rádió Szimfonikus Zenekarának állandó vendégkarmestere, ezzel párhuzamosan pedig a bambergi, a detroiti, a montreali és az új-zélandi zenekarok dirigense. Műsorán az elmúlt három évszázad zeneművészetének gazdag választéka szólt hallgatóihoz. Repertoárjában döntően a klasszikus, a romantikus és a modern művek szerepeltek. Mint korának jelentős művésze, élete végéig feszült figyelemmel követte a kortárs komponisták műveiben megszólaló új megnyilvánulásokat.
Emlékét egy Bartók-felvétellel idézzük fel:
Érdemeket szerzett a kortárs magyar zeneművészet hazai és külföldi népszerűsítésében. A Magyar Rádió szalagtára és a karmester hangversenynaplója szerint csupán az ő bemutatásával 62 mai magyar zeneszerző 256 műve került élő előadásból vagy stúdiófelvételből rögzítésre. Elsősorban a romantikus és a kortárs zene avatott tolmácsolója, emocionális beleérző készsége hozzásegítette Bach, Beethoven, Haydn, Mozart kiváló előadásához is.
(Via Arcanum)