Sára Sándor a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr, filmrendező 1933. november 28-án született Turán és 2019. szeptember 22-én hunyt el Budapesten. Több mint harminc filmben dolgozott operatőrként, és szintén több mint harminc filmet jegyez rendezőként is.
Sára Sándor a Pest megyei Turán született, már a gimnáziumban elhatározta, hogy operatőr lesz. 1957-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Első meghatározó dokumentumfilmje az 1962-es Cigányok volt. Kényes témái miatt alkotásai gyakran egy-két évvel az elkészülésük után jelentek meg.
Sára Sándor élete és művészete kivételesen gazdag és változatos. Rendezőként a kísérleti etűdtől a lírai szociográfiáig, a szatirikus jelenkori parabolától a történelmi és a legújabb kori társadalmi igazságtalanságok ellen tiltakozó játékfilmekig és a tabudöntő „beszélő fejes” riport-dokumentumfilmekig sok minden egymás mellé kerül benne. Az operatőri életmű is hasonlóan gazdag és változatos, hiszen ahány rendezőpartnere volt, annyi képi stílust teremtett. Ennek a nem csupán művészi, hanem közéleti szempontból is jelentős életműnek a „nehézsorsúak” arcát nemcsak Magyarországon, hanem Indiában is megörökítő fotók és a Duna Televízió című „mozi” képei is a szerves részét alkotják.
Legismertebb munkái operatőrként, a Sodrásban (1963), Tízezer nap (1965), Ítélet (1970), Szinbád (1971), Budapesti mesék (1976), Orpheus és Eurydiké (1985). Rendezői munkái közül kiemelkedik a Feldobott kő (1968), 80 huszár (1978), A magyar nők a gulágon (1992), A vád (1996). Filmjeit több mint ötven országban vetítették, és több nemzetközi elismeréssel is díjazták.
1993-tól hét éven keresztül volt a Duna Televízió főigazgatója, majd elnöke, egyik alapítója a Balázs Béla Stúdiónak is.
