Ronald Braunstein 1979-ben megnyerte a Herbert von Karajan Nemzetközi Karmesterversenyt, ezt követően Európa számos országából és az Egyesült Államok zenekaraitól is sorra érkeztek a felkérések. Úgy tűnt, ígéretes karrier elé néz, az élet azonban másképp alakult.
Azt hamar észrevette, hogy a zenekarral való kapcsolatát erősen meghatározta a hangulata. Az egyik évben legyőzhetetlennek érezte magát, erőteljesen és kiválóan vezényelt, majd a következőben visszatérve ugyanahhoz az együtteshez inkább lemondta a próbákat, depressziósnak érezte magát, és a fellépéseket is törölték. 1985-ben diagnosztizálták bipoláris zavarral, de az orvosi szakvéleményt nem vette komolyan. Folytatta a munkát, amit hullámhegyek és hullámvölgyek, a kiugróan briliáns teljesítmények és nyomasztó alkalmatlanságérzet időszakainak váltakozása jellemzett. Eközben, a mentális betegséget illető stigma miatt, az együttesek bizalma megrendült iránta, európai menedzsere pedig felmondta a szerződésüket.
Már az ötvenes éveiben járt, amikor megszületett benne a végső elhatározás, hogy elkezdje a kezelést. Úgy érezte, ez az utolsó lehetősége, ha nem teszi meg, képtelen lesz arra, hogy még egyszer összeszedje magát. Amellett, hogy terápiába kezdett, még egy dologban döntésre jutott: a mókuskerékből kilépve egy olyan szimfonikus zenekart akart létrehozni, amelynek tagjai hozzá hasonlóan mentális betegséggel küzdenek. Azért, hogy ne stigmatizálják őket, hogy biztonságos környezetben zenélhessenek.
A Me2/Orchestra 2011-ben alakult meg Burlingtonban, az első próbán heten jelentek meg. Ma már Bostonban is zenélnek, ahol mintegy hatvanan vannak, de további amerikai városokban is követőkre talált a kezdeményezés, amelyhez bárki csatlakozhat, aki hangszeren játszik. Nincs meghallgatás, és azt sem kérdezik meg, mi a diagnózis. Az együttesek a legtöbb koncertet pszichiátriákon, hajláktalanszállókon, börtönökben adják.
Nemrégiben dokumentumfilm is készült a karmesterről és együtteséről, amelyből kiderül, a tagok a zenekart szinte családjuknak tekintik. A nézők megismerjetik élettörténeteiket, de olyan jeleneteket is láthatnak, amelyek arról szólnak, hogy valaki krízishelyzetben van, és ezért nem tud próbára menni. Ronald Braunstein elmondta, azért volt nehéz nézni a filmet, mert az a zenekari tagok betegségeinek több fázisát, akár a legrosszabbakat is megmutatta.
(Via Boston Globe)