„Nem maradt belőlem más, mint több száz festett portré!” – Picasso múzsájának, Dora Maarnak tragikus élete

2019. november 20. és 2020. március 15. között a londoni Tate Modernben tekinthető meg Dora Maar retrospektív kiállítása. Maart provokatív fotói és fotomontázsai a szürrealizmus egyik ünnepelt ikonjává tették, Pablo Picasso azonban az idegösszeomlásba kergette őt, és a művészi pályát is feladatta vele.

Dora Maar 1907. november 22-én született Párizsban, Henriette Théodora Markovitch néven, horvát származású építész apa és francia anya gyermekeként. Születése után a család jobb élet reményében Buenos Airesbe költözött. Argentína és Párizs között nőtt fel, képzőművészeti tanulmányokat folytatott, tanult festészetet is, mielőtt a fotóra váltott, és egyike lett azoknak a nőknek, akik új lehetőséget találtak a reklámiparban és a fotós újságírásban. Egyik mestere Henri Cartier-Bresson volt, de szeretett volna tanulni Man Raytől is, aki azzal utasította el, hogy a fotó nem művészet, az csak pénzkereset. Dora Maar azonban úgy fogalmazott: a fotográfia a festészet kishúga.

1931 körül Maar és a több film díszletét is tervező Pierre Kéfer megnyitotta műtermét, ahol portrékat, divatfotókat és hirdetéseket készítettek. A stúdió igen különlegesnek számított, közepén volt egy hatalmas medence, amit vízzel vagy homokkal töltöttek fel, attól függően, milyen helyszínt szerettek volna. Dora Maar női aktjaival tabukat is döntött. A 30-as években tagja volt több baloldali, művészekből és értelmiségiekből álló csoportosulásnak. Barcelona, Párizs és London utcáin készített szociofotói a gazdasági válságot mutatják be. Sikeres fotós volt, a L’Art vivant magazin így írt róla:

„Képvadász, aki az utazások pillanataiban leli meg az ihletet, gyermekien őszinte, de mégis ízig-vérig nő!”

1935–36 telén találkozott Maar és Pablo Picasso. Állítólag Picasso már akkor beleszeretett a nőbe, amikor őt még csak Man Ray képén látta. Személyesen nem mindennapi körülmények között ismerkedtek meg. Dora Maar műterme a d’Astorg utcában volt, ahol Picasso is gyakran megfordult. A festő épp egy kávéház teraszán üldögélt a barátaival, amikor váratlanul megjelent Dora. Picasso kihívóan bámulta őt, a nő viszonozta a pillantásokat, majd odalépett az asztalhoz, kivett a táskájából egy kést, és kezének alakját az asztal lapjába véste. Eközben véletlenül megvágta a kezét, Picasso elkérte a rózsákkal díszített fekete kesztyűt, és meghívta Dorát műtermébe. Viharos kapcsolatuk, amelyről Dora azt írta egy levélben, szinte rabszolgasorsra kényszerítette, nyolc évig tartott, és jelentős hatással volt mindkettőjük karrierjére.

Ide kapcsolódik:
Közel 100 millió forintot fizettek Picasso egy szerelméről készült rajzáért

Dora Maart több képen örökítette meg a festő – Picasso előző partnereivel szemben őt állítólag csak azért nem zavarta a furcsa, szépnek egyáltalán nem mondható ábrázolás, mert azt gondolta, minden kép Picassóról szól, nem pedig róla –, a fotós pedig 1937-ben dokumentálta a Guernica létrehozásának folyamatát, ezzel egészen különleges látószöget adott Picasso munkájához. Sőt, maga Maar győzte meg Picassót, hogy az értelmetlen, 1650 ember halálával járó bombázást örökítse meg, állítson annak emléket. Picasso 36 nap alatt festette meg a képet. Maar nem csupán fotózta az alkotást, de a nőalakok modellje is volt. Együtt több portrésorozatot is készítettek, amelyekben fotózási és nyomatkészítési eljárásokkal kísérleteztek, és valószínűleg emiatt tért vissza Dora Maar a festéshez 1936-ban. Picasso azonban nem sokra tartotta sem a fotózást, sem Dora képeit. A nő idegösszeomlást kapott, felhagyott mindkét művészeti ággal, és csak Picasso modellje volt. Naplójában így írt erről:

„Kihasznált engem a végtelenségig, annyira, hogy a végére nem maradt belőlem más, mint több száz festett portré!”

Első rohama alatt egy moziban meztelenre vetkőzött, miközben azt kiabálta, ő Tibet királynője, aki grófokat és bárókat keres. Egy klinikára került, elektrosokkal kezelték. Amikor kiengedték, megszakította a kapcsolatot a barátaival és Picassóval, a kereszténység felé fordult, és szinte remeteként élt. Párizs és Dél-Franciaország között osztotta meg idejét. Ismét visszatért a festéshez, absztrakt munkáinak jórészt a lakóhelye körüli táj adott témát. Az 1950-es években a francia és a brit fővárosban is nagy sikerrel rendeztek ezekből kiállítást, de Dora Maar fokozatosan visszavonult a művészeti körökből. A 80-as években tért vissza a fotózáshoz.

Utóbb kiderült, sokat dolgozott, de erről a több évtizednyi periódusról magánéleti szempontból kevés tudható azon kívül, hogy szürke ruhában járt, és hajnalban mindig misére sietett. 1997. július 16-án hunyt el.

(Via Tate Modern, Axioart.com)