És ez nem vicc. 2019-ben bizonyítékokat kaptunk (és osztottunk meg olvasóinkkal) arra, hogy egészségügyi, fizikai és mentális, gazdasági, oktatási, urbanisztikai problémákra egyaránt gyógyír a muzsika.
Mire gondolnak legtöbbször a zenészek? Az énekesek és a zongoristák agya ugyanúgy működik? A bőgős vicceknek tényleg van alapja? Idén bemutattunk egy tudományosnak nem nevezhető, de valódi tapasztalatokon nyugvó analízist, amely kissé csípősen, de kedves humorral ad tájékozódási alapot párkeresőknek, türelmetlen szomszédoknak, zenei munkaképesség-gondozással foglalkozó pedagógusoknak, házastársaknak és zenészgyermekeknek, nem kevésbé pedig maguknak az önelemzésre hajlandó zenészeknek.
Gyakran halljuk a médiából, hogy a világ legnagyobb zenészei mentális problémákkal küzdenek, miközben köztudott, hogy a zene jótékonyan hat az idegrendszerre. (De akkor mi van a libabőrrel, tehetnék fel olvasóink a kérdést. Itt megválaszoltuk.) Roisin O’Connor, az Independent munkatársa annak járt utána, hogy mi okozza alapvetően a bajt, és arra is rákérdezett, hogy a zeneipar valamiképp segíti-e „rászoruló” előadókat.
Az emberiséget, úgy tűnik, valami ösztönös vonzza a szomorúsághoz és az azt kifejező dallamokhoz. Milyen furcsa, hogy a pszichológusok csak nem rég kezdték el vizsgálni annak okait, hogy a szomorkodó emberek miért hallgatnak szívesen a bennük kavargó érzelmekkel megegyező hangulatú dalokat! A szomorúságról egy átfogó zenei műfajt is elneveztek: a blues szinte minden modern zenei irányzatot befolyásolt valamiképpen, a klasszikus zene pedig tele van gyászénekekkel, panaszdalokkal, de a hagyományos társadalmak zenéiben is megtaláljuk a keserveseket és a siratókat.
De félre a szomorúsággal, úgy tűnik, az éneklés az örök élet egyik titka. Korábbi tanulmányok már kimutatták, hogy az edzés elősegíti a stresszoldó vegyületek termelését, egy újabb vizsgálat pedig azt is felfedte, hogy hasonló folyamat figyelhető meg éneklés során is. Az adatok szerint, míg sportolással vagy tánccal 20 százalékkal növelhető az ingerületátvivő anyagok szintje, a hang kiengedésével ez akár a 40 százalékot is elérheti. S hogy mi történik a garatban ilyenkor? Itt megnézhetik.
Ki gondolná, hogy tüdőbetegekből alakult kórus egy budapesti kórházban? Az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet tavalyi kezdeményezésének alapgondolata, hogy az énekléshez szükséges gyakorlatok hozzásegítenek a betegek rehabilitációjához is. A megalakult kórusban többségében krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedők énekelnek, akiknek sok esetben a nyugodt állapotban történő levegővétel is gondot okoz. A kóruséneklés egészségi állapottól független egyéb jótékony hatásai kiderülnek egy amerikai felmérésből.
A zene inkluzív művészeti ág, annek is köszönhető, hogy megalakult Európa első sérültekből álló szimfonikus zenekara. A zenekar az Ír Királyi Zeneakadémia kezdeményezésére, négy, sérültekből álló regionális együttes tagjaiból alakult azzal a céllal, hogy azok is megkapják a lehetőséget kreativitásuk zene általi kifejezésére, akiknek eddig erre nem volt módja. Egy amerikai karmester pedig hozzá hasonlóan mentális betegséggel küzdő emberekből szervezett zenekart.
2019-ben is több kutatás bizonyította azt, hogy a zenét tanulók más tantárgyakból is kimagasló eredményeket érnek el. Nem véletlen: hangszertanulás és a zenekari játék sokféle képességet kíván. Meg kell tanulni a kottaolvasást, a szem, a kéz és az agy koordinációját, szükség van az odafigyelés és a hallás képességére. Egy zenésznek szorgalmasan kell gyakorolni, a zenekar tagjának pedig csapatjátékosnak kell lenni, így a zenetanulás révén a gyerekek kognitív képességei és önbizalma is növekszik. Ráadásul jóval kevesebb időt töltöttek a számítógép vagy a mobiltelefon előtt, jobb eredményeket értek el a problémamegoldást mérő feladatokban, jobban osztják be az idejüket és súlyozzák a feladatokat, magabiztosabbak és a társas készségeik is fejlettebbek. A BBC tesz ennek érdekében: új kezdeményezése, a Bring The Noise abban segít, hogy 4-7 éves gyerekek megtegyék az első lépéseket a zene útján. A kampány nagykövetei között megtalálhatók a BBC Filharmonikusok és Evelyn Glennie is. De az operákra is van egy tuti megoldásunk.
Nem véletlen tehát, hogy Detroitban azzal kampányol a helyi szimfonikus zenekar, hogy minden gyerek kezébe kerüljön hangszer. A Detroiti Szimfonikus Zenekar szervezett már ifjúsági zenekart fiatal muzsikusoknak és közösségi együttest hobbizenészeknek. Új oktatási programjuk, a Detroit Harmony azt célozza, hogy a városban minden gyerek számára elérhetővé váljon a zenetanulás. A mentális és interperszonális területek mellett azonban további, gazdasági haszna is van a projektnek. A kezdeményezés széles körben érinti Detroit gazdaságát: nem csupán a tanári óradíjat, de az egyéb járulékos költségeket, például az órákra járást vagy a hangszerjavítást is támogatnák a büdzsét finanszírozó alapítványok.
Ráadásul a zene egyetemes nyelv, a világon mindenki beszéli. Jobban meg kell ismerni a lehetőségeit, a hatásait, hogy a közösségeket fenntartsa, összetartsa, fejlessze. A világ városait érintő zenei urbanisztika magában foglalja a tervezést, az erőforrások menedzselését, a zene különböző felhasználási területét érintő rugalmas és kezdeményező hozzáállást. A Világgazdasági Fórum tagjainak figyelmét felhívták arra, hogy a zene körülöttünk van, természetesnek vesszük, hogy rendelkezésre áll, de a forrás nem kiapadhatatlan. Ha nem tanítják, ha nem fektetnek be ebbe a területbe, ha nem támogatják, és nem átgondoltan, zenei fókusszal terveznek a városvezetők, akár el is tűnhet a mindennapokból.
Egy friss felmérés szerint a Clevelandi Zenekar nem csupán Északkelet-Ohio kulturális életét gazdagítja, hanem jelentősen hozzájárul a térség gazdaságához is. A zenekar 2017/2018-as centenáriumi évadában ez mintegy 172,1 millió dollárt jelentett. Lipcse például a zenetörténeti örökségére építve hozza létre a zene városa márkenevet.
Magyar példát is találunk erre: Veszprémet, a 2023-as év Európai Kulturális Fővárosát, amely 2019. október 30-tól A zene városa. Az UNESCO Kreatív városai olyan innovatív megoldások és ötletek laboratóriumai, amelyek innovatív gondolkodással és tettekkel járulnak hozzá a fenntartható fejlődéshez, amelynek előnyeit a városok lakói közvetlenül élvezhetik. Az UNESCO főigazgatója, Audrey Azoulay úgy fogalmazott, „ezek a városok, legyenek a világ bármely pontján, a kultúrát stratégiai pillérnek, nem pedig valami járulékos dolognak tekintik, ami politikai és szociális innovációval jár együtt, és különösen fontos a fiatal generációk számára.”
