Alig telt el egy hónap Jevgenyij Kiszin szólóestje óta, ahol a közönség állva tombolt az elragadtatástól, és már közeleg az MVM Koncertek – A Zongora-sorozat idei utolsó hangversenye a Müpában.
Az év búcsúztatásaként december 11-én igazi komolyzenei csemegét tartogatnak a szervezők a közönségnek: a koncert sztárvendége a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a minden sztárallűrt elkerülő, magányából ritkán kilépő, generációja egyik legjelentősebb zongoraművésze, az orosz Arkagyij Volodosz, aki már visszatérő vendége a magyar pódiumnak.
Mi teszi őt mégis olyan különlegessé?
Talán az a ritka egység, amely személyében megjelenik: kivételes virtuozitás és fenomenális technika párosul végletekig szenvedélyes játékával és gazdag belső képzelőerejével. Karrierje kezdetén joggal kapta a „zongora Schwarzeneggere” címet, ma főleg Horowitz örököseként emlegetik, „romantikus zongoristaként” – egy fenomén, amely eltűnt idők legendás zongorajátékát foglalja magába. Érthető, miért éppen Lisztet tartja a Grammy-díjas művész a legtökéletesebb virtuóznak és egyben példaképének is.
Nem hiába szenteli decemberi műsorát két romantikus zeneszerzőnek: Lisztnek és Schumann-nak.
1996-os New York-i debütálása óta Volodosz a világ legjelentősebb zenekaraival lép pódiumra, többek közt a Berlini Filharmonikusokkal, a New York-i Filharmonikusokkal vagy a Müncheni Filharmonikusokkal, és olyan neves karmesterekkel dolgozott már együtt, mint Myung-Whun Chung, Lorin Maazel, Valerij Gergijev, Zubin Mehta, Szemjon Bicskov vagy Riccardo Chailly.
Ugyanilyen fontos szerepet játszanak pályáján a világ legpatinásabb koncerttermei, többek között a bécsi Konzerthausban, az amszterdami Concertgebouwban, a londoni Barbican Centre-ben vagy a párizsi Théâtre des Champs Elysées-ben adott szólóestjei. Gazdag repertoárja Schubert, Schumann, Brahms, Beethoven, Liszt, Rachmaninov, Szkrjabin, Prokofjev és Ravel művein túl olyan ritkábban játszott zeneszerzők műveit is tartalmazza, mint amilyen Mompou, Lecuona vagy de Falla.
Legutóbbi, 2017-ben megjelent Brahms-lemezét a kritikusok mérföldkőnek tartják az eddigi interpretációk között, és számos elismerést kapott, köztük a Diapason d’Or-t, az Edison- és a Gramophone-díjat.