A botlatókövek különleges emlékművek: a nemzetiszocializmus áldozatai előtt, egykori lakóhelyükön tisztelegnek ezek a járdába süllyesztett, macskakő méretű, 10×10 centiméteres réztáblák. Szerb Antal botlatókövét a Hűvösvölgyi út 81. számnál találjuk.
A botlatókövek, amelyek ötlete Günter Demnig német szobrászművésztől származik, egyszerre van képzőművészeti és történelmi vonatkozása, magánéleti és köztörténeti jellege, hiszen ezek az abró, a járdából alig kitüremkedő kövek a feledés útjába állnak ott, ahol az adott személy utoljára szabadon élhetett. Itt lakott – így kezdődik minden botlatókő felirata, alatta a személy neve, születési évszáma és halálának körülményei olvashatók.
Demnig 1994-ben mutatta be az első darabokat Kölnben, egy évvel később engedély nélkül helyezett el egy követ. Az első hatóságilag is engedélyezett botlatóköveket 1997-ben tette le.
Magyarországon az első botlatókövet 2007. április 27-én helyezték el Budapesten, a Ráday utca 5. szám előtt, ahol Rónai Béla állás nélküli tisztviselő lakott, és aki 1945. január 19-én Sopronbánfalván munkaszolgálatosként hunyt el. Azóta több mint negyven magyarországi településen emlékeznek meg ily módon az áldozatokról. Egész Európában szomorú és szégyenteljes különlegességként egyedül Budapesten történt meg az, hogy eltűnt egy botlatókövet: 2012 őszén három nappal a letétel után szedte fel valaki Laub Magdolna kövét.
Szerb Antal botlatókövét 2020. január 27-én helyezték el egykori otthona előtt.
Szerb Antal 1901. május 1-jén született. Édesapjával együtt 1907. december 20-án a római katolikus vallásra tért át, keresztapja Prohászka Ottokár volt. A piaristákhoz járt gimnáziumba, magyartanára Sík Sándor volt. Magyar-német-angol szakon végzett, tanított a Széchenyi István Felsőkereskedelmi Iskolában és a szegedi egyetemen, írásai többnyire a Nyugatban, a Válaszban és a Napkeletben jelentek meg, de fordított, sőt rádió-előadásokat is tartott. A 3000 példányban elkelt Magyar irodalom története és A világirodalom története mellett regényei, A Pendragon legenda, az Utas és holdvilág is a korszak jelentős tudományos ismeretterjesztő teljesítményeinek számítanak.
A Pendragon legendából 1974-ben készített filmet Révész György.
A regényt színpadon is feldolgozták prózai és zenés változatban egyaránt, az Utas és holdvilágból szintén több adaptáció készült. Időnként Ex vagy VII. Olivér címen játszott műve is feltűnik a repertoáron.
1944 június elején vitték el munkatáborba. Kezdetben Pesten volt, novemberben kerültek Sopron környékére. Zárt vagonokban, több napig élelem és víz nélkül szállították őket sáncmunkára. Felszerelésük, ruhájuk nem volt, négy oldalról nyitott pajtában aludtak, az időjárás kegyetlenségének kitéve. Egyre rosszabb fizikai állapotba került, leveleiben erősen leplezte a lelki nehézségeket. Barátai mentőakciót szerveztek: két fiatal katonatiszt, Görgey Guidó és Tassy Jenő hamisított nyílt paranccsal utazott érte Balfra. Szerb Antal azonban Sárközi Györgyöt és Halász Gábort is vitte volna magával, nem akarta otthagyni őket. Az alkudozás hosszú ideig tartott, eközben a német őrség rájött a hamisításra, a kimenekítés nem sikerült. Felesége visszaemlékezése szerint ekkor reményvesztetté vált. Levelében ezt írta: „Általában a hely, ahol most vagyunk, Balf, átkozott egy hely és minden tekintetben nagyon rosszul megy nekünk. És most már nincs más reménységem, mint az, hogy a háborúnak nemsokára vége lesz; csak ez tartja még bennem a lelket. Most már sötét is van, meg hangulatom sincs hogy többet írjak.”
Szilveszterkor Shakespeare-ről és József Attiláról tartott előadást bajtársainak – a felfoghatatlan őrületbe, a teljes embertelenségbe a tanárember, a filosz a humánum hangját hozza vissza –, ezt követően rohamosan romlani kezdett az állapota fizikailag és lelkileg is. 1945. január 27-én nyilas keretlegények verték agyon a teljesen legyengült, 43 éves író-irodalomtörténészt.