A Budapest Táncfesztivál egyik kiemelkedő eseményének ígérkezik a magyar fővárosba szerencsére gyakran visszatérő Ballet Prejlocaj fellépése. Ezúttal, február 27-én és 28-án a társulat legfrissebb előadása, a Winterreise látható.
Az 1957-ben született Angelin Prejlocaj klasszikus balettet tanult, majd Karin Waehnernél és Merce Cunninghamnél folytatott tanulmányait követően fordult a kortárs tánc felé. A Ballet Prejlocaj 1984-ben jött létre, néhány évvel később pedig Nemzeti Koreográfiai Központtá alakult, 1996-ban pedig az előadó-művészetek egyik legfontosabb európai városában, a fesztiváljairól híres Aix-en-Provence-ban talált otthonra, ahol 2006-ban megnyílt a társulat otthona, a Pavillon Noir.
A társulat, amelynek Angelin Prejlocaj 45 darabot komponált, jelenleg 26 táncosból áll, évente közel száz alkalommal lép fel Franciaországban és külföldön. A koreográfus folyamatosan keresi a különleges együttműködéseket, dolgozott már Enki Bilal képregényrajzolóval, az elektronikus zene területén alkotó Airrel, a német Granular Synthesis formációval, amelynek tagjai a látványt/videót és a hangokat próbálják egyetlen médiummá gyúrni, Fabrice Hyber képzőművésszel, Jean Paul Gaultier divattervezővel és Constance Guisset építésszel. Több rövid- és reklámfilmet jegyez rendezőként, első egész estés filmjét 2016-ban készítette Valérie Müllerrel. Számtalan szakmai díjjal kitüntették, pályáját pedig több tanulmány és kötet dolgozza fel.
Koreográfiái megtalálhatók a világ nagy társulatainak repertoárján, készített darabokat a New York City Ballet, a berlini Staatsoper, a Párizsi Opera számára. A Budapesti Táncfesztiválra érkező Winterreise bemutatója a milánói Scalában volt 2019 januárjában, a Ballet Prejlocaj művészeitől először tavaly júliusban láthatta a közönség a kompozíciót. A Winterreise az első Schubert-mű, ami Prejlocajt koreográfiára inspirálta.
Az énekhangra és zongorára írt dalciklus mélyen melankolikus zenéje Wilhelm Müller verseire készült: a dalok egy megcsalt férfi kétségbeesett útjáról adnak képet. A dalok költői univerzumában való elmerülés a nézőket végtelenül mély belső utazásra hívja. A 12 táncos számára készített balett nem illusztrál, de különösen nagy hangsúlyt fektet a versekben megjelenő képekre, a dalciklus által közvetített érzelmekre.
A koreográfia az öngyilkosság központi gondolata köré épül. Egy ember, aki meg akar halni, utazásra indul: minden, amit lát, minden, amivel találkozik, az elvesztett szerelmet juttatja eszébe, sorsa elkerülhetetlenné válik. A magányos utazót nem egyetlen táncos formálja meg: valójában a szólók és duettek a személyiség állandó változását és másokhoz fűződő különböző viszonyait mutatják meg, az előadók értelmezésében.
Angelin Preljocaj szerint „azok a projektek, amelyeket kamarazenére hoz létre az ember, szerkezetük révén olyanok, mintha bennük a zenészek, a táncosok és a közönség cinkostársak lennének, mint egy varázs-háromszög. Sokkal inkább, mint amikor nagy zenekarral dolgozunk. Ez az egyik oka annak, hogy a Winterreisét választottam: Schubert 24 dala intim légkört teremt, amelyet szeretnék megosztani ezen a téli utazáson, amely valójában az egész élet útja. Olyannak képzelem el, mint egy téli kertet, egy helyet, ahol jelen van a tél, de a többi évszak is előrevetítődik. Az élet kísérleti laboratóriuma.”