Műfaji kísérletezés – A Poppea megkoronázása bemutatójára készülnek a Katona József Színházban

Poppea megkoronázása (próba; Kiss eszter, Jordán Adél, Székely Kriszta, Samudovszky Adrián) - fotó: Horváth Judit

Március 7-én mutatja be a Katona József Színház a Poppea megkoronázását, ezt az 1643-ban keletkezett nagyon is mai történetet. Dinyés Dániel, az előadás zenei vezetője általánosabban indokolt: amíg a politika létezik, ez a darab aktuális. Székely Kriszta viszont nagyon is személyesen fogalmazott: a rendező úgy érezte, az elmúlt fél évben olyan nyomás helyeződött a színházra, a Katonára és a szakmára is, hogy ezzel az anyaggal foglalkoznia kell.

11-kor kezdődő nyílt próbára 3/4 11-kor egészen a Párisi udvarig áll a sor. Gyors, természetesen nem reprezentatív közvélemény-kutatásom eredménye az, hogy az érdeklődők számára nem Monteverdi a húzónév. (Bevallom, meglepődtem volna, ha itt, ezen a délelőttön ortodox barokkopera-rajongókkal találkozom.) Ezért (is) remek döntés, hogy a próbát – felvételről – Dinyés Dániel operabeavatója kezdi, aki a tőle megszokott élvezetes, kedvcsináló és igen szellemes módon beszél a korszakról, a barokk operákról, Monteverdi életéről, és persze a 17. századi House of Cards-nak is beillő Poppea megkoronázásáról.

Ide kapcsolódik:
Semmihez nem fogható vállalkozás – Beszélgetés Dinyés Dániellel és Szabó-Székely Árminnal

Vázolja az alapvetően 4,5 órányi zenei anyagban rejlő rugalmasságot és nehézségeket, és leszögezi – ortodox barokkoperisták, figyelem, így tessék az elvárásokat módosítani! –, hogy kísérleti előadás készül. A darab szövete mint egy rongyszőnyeg épül fel a zenéből és a szövegből, de nem kabarét vagy – a Nerót játszó Rajkai Zoltán meghatározásában –barokk operettet, hanem – Kolonits Klára* definícióját használva – prozoperát láthat a közönség. A zenei anyag kapcsán természetesen szó esik Monteverdi énekeseinek és a Katona színészeinek vokális teljesítményéről. Dinyés Dániel megnyugtat mindenkit: nem lesz probléma.

Az opera cselekményét röviden vázolva Dinyés arról is beszél, hogy Monteverdi a kora, a matuzsáleminek számító 76 éve miatt már szabadon beszélhetett az érdemtelen ember felemelkedéséről, és arra is ráirányította a figyelmet, hogy a történet végén a rosszak győznek – milyen életszerű ez, teszem hozzá én.

Aki nincs otthon az ókori Róma ügyeiben, az se aggódjon, a Poppea megkoronázását magyarul éneklik, a 60-as években készült fordítás helyett a libretto új szöveget kapott Závada Pétertől, aki arra is ügyelt, hogy az olasz lejtés a magyar prozódiájában is megjelenjen. A recitativókból prózaivá váló szöveg egyébként folyamatosan alakul, ezt már Székely Kriszta teszi hozzá, aki azt sem titkolja, nem alacsony költségvetésű, de inkább büdzsé nélküli produkció készül. A pénzügyi támogatások körüli bizonytalanság miatt van jórészt lámpákból a díszlet – tehát amit látnak a fenti videón, két hét színpadi próba után, nem jelzés –, és lesz a jelmeztárból meg maradék anyagokból a jelmez. De ez művészileg kreatív feladat, jegyzi meg a rendező, a színművészetin is sokszor dolgoztak így. Nagyszerű, hogy a kreatív művészi energiákat a méltatlan körülmények miatt másfelé kell csatornázni, jegyzem meg én.

Két jelenetet mutatnak, mindkettőben úrnő és dajka szerepel, és egy kórust is hallhatunk. Székely Kriszta jóindulatot kér, mert az előző napi próbán épp irányt váltottak például Poppea karakterét illetően. Hogy a kéjhölgyből szikárabbá vált figura merre halad tovább, március 7-én kiderül.