Hugo Wolfot a német Lied utolsó nagy zeneszerzőjének tekintik, aki csúcsra fejlesztette a 19. század egyik legnépszerűbb zenei műfaját.
1860. március 13-án született a mai Szlovénia területén egy osztrák bőrkereskedő fiaként. Eleinte édesapja tanította hegedülni és zongorázni, majd 1875-től a bécsi konzervatóriumban tanult, ahonnan fegyelmi okokból két év után kizárták. Ezt követően autodidakta módon képezte tovább magát.
Döntő zenei élményeit a Wagner-operák adták, még 1875-ben Bécsben hallotta a Tannhäusert és a Lohengrint a szerző vezényletével, akivel személyesen is találkozott. Ettől kezdve Wagner lelkes követőjévé vált.
Hugo Wolf 1884–87 között zenekritikusként dolgozott a Wiener Salonblatt című hetilapnál. 1888-ban jelent meg első dalgyűjteménye, ami zeneszerzői hírnevét is megalapozta. Összesen 232 dalt írt, többek között Goethe, Heine, Keller és Mörike költeményeit zenésítette meg. Más műfajokban is alkotott: két operát (Der Corregidor, Manuel Venegas) írt, Penthesilea című szimfonikus költeményét pedig a Liszttel való találkozás ihlette.
1897-ben pszichotikus tévhitévé vált, hogy kinevezték Gustav Mahler helyére a Bécsi Állami Operaház igazgatójának. Egy évre elmegyógyintézetbe került, majd elbocsátása után összevissza kóborolt. Miután öngyilkosságot kísérelt meg, vissza kellett térnie az intézetbe, ahol 1903-ban, alig 43 éves korában hunyt el.
(Via Irodalmi rádió, Wikipedia)