1828. február 8-án született Nantes-ban, és 1905. március 24-én hunyt el Amiens-ben Jules Verne, aki egyetlen magyar felmenővel sem rendelkezett, és magyar regényhősei ellenére még a tájékunkon se járt, csak a 19. század nagy névmagyarosítási lázában kapta eleinktől a Verne Gyula nevet.
Kalandok földön, vízen, levegőben, lenn, a mélyben és fönn, a magasban, továbbá izgalmas felfedezések, még izgalmasabb találmányok – aki csak egy Verne-regényt is elolvas, elkötelezi magát, de minimum rajongással kezd viseltetni a természettudományok iránt. És ezzel a mű és a szerző be is teljesíti a célját. A nantes-i ügyvéd fia ugyanis nem ambicionálta a jogi pályát. Bár a megfelelő iskolát abszolválta, az apai tiltás ellenére sem adta fel azt a vágyát, hogy természettudományos ismeretterjesztéssel foglalkozzon.
Az áttörést – és némi túlzással hozzátéve mondhatnánk, hogy az apai áldást – az 1862 karácsonyára kiadott Öt hét léghajón hozta meg, kiadója pedig húsz évre szóló szerződést kötött vele. Fő műve az 54 regényből álló Különleges utazások, de a bibliográfiákat böngészve lírai és drámai alkotásokat, novellákat, sőt operaszövegeket (!) is találunk. Komoly közönség- és szakmai sikert ért el, kor- és pályatársai kedvelték és elismerték, de kései rajongói között is számos tudóst is találunk.
A Verne-regények a világ legtöbb nyelvre lefordított irodalmi művei közé tartoznak, majd’ másfél száz nyelven olvashatók, és már a mozi hajnalán filmre vittek belőlük jó néhányat. Összeszámolták: 108 találmányról írt könyveiben, ezek jó része mára megvalósult. Magát nem tartotta fantasztának, történeteihez a valóságból inspirálódott, igaz, a meglevőt mindig továbbgondolta. Ma talán a vizionárius jelzőt használnánk rá.
