1940. március 16-án született és 2018. november 26-án hunyt el Bernardo Bertolucci Oscar-díjas olasz filmrendező, forgatókönyvíró.
Édesapja, Attilio Bertolucci a XX. század egyik legjelentősebb olasz költője volt, testvére, Giuseppe Bertolucci szintén filmrendező. 1958 és 1961 között a római La Sapienza Egyetemre járt, és írónak készült. A filmkészítés világába Pier Paolo Pasolini asszisztenseként került be, majd alig 21 évesen megrendezte első filmjét Pasolini támogatásával.
Bertolucci az 1970-es években készült filmjeivel alapozta meg hírnevét. 1970-ben jelent meg A megalkuvó, 1972-ben pedig Az utolsó tangó Párizsban, Marlon Brandóval és a fiatal Maria Schneiderrel a főszerepben. Bár a film sikeres lett – Oscarra és Golden Globe-díjra is jelölték –, Olaszországban betiltották szexuális tartalma miatt. Következő filmje, az 1976-os Huszadik század Robert de Niro főszereplésével készült el.
Az Egy nevetséges ember tragédiája (1981) című filmjének bukását követően elhagyta Olaszországot. 1987-ben készítette el Az utolsó császárt, amely hatalmas világsiker lett, többek között kilenc Oscart és négy Golden Globe-díjat nyert. 1996-ban a Toszkánában játszódó Lopott szépség című filmjével tért vissza Olaszországba. Betegsége előtt a szintén világsikert arató, az Álmodozók (2003) című filmjével búcsúzott a filmvilágtól.
Bertolucci kétszer nősült. Első felesége Adriana Asti színésznő volt, aki a női főszerepet alakította Bertolucci egyik korai filmjében. 1990-ben Clara Peploe rendezőnővel házasodott össze, aki a Huszadik század stábjában is dolgozott.