1791. november 11-én született, és 1830. április 16-án hunyt el Katona József, akinek nevét – bár ügyvéd, Kecskemét al-, majd főügyésze volt – nem a magyar jogtörténet, hanem a magyar dráma- és színháztörténet legfontosabb lapjaira jegyezték fel.
Kecskeméten, Szegeden, Pesten végezte iskoláit. 1811-től dolgozott a Második Pesti Magyar Játékszíni Társaságnak: latinul, németül, franciául, olaszul és angolul beszélt, ennek köszönhetően közel kéttucatnyi darabot fordított és dolgozott át, de színészként is fellépett, sőt rendezett is Békési József néven, igen szép sikerekkel.
Szülei azonban nem nézték jó szemmel a pályaválasztást, ezért beállt egy ügyvédi irodába. Közben azonban komoly önképzést folytatott, idegen nyelvű esztétikai tanulmányokat olvasott, tovább fordított és írt. Végleg 1815-ben, a színtársulat megszűnésekor – sem helyük, sem támogatásuk nem volt – hagyott fel színházcsinálói álmaival.
Bár már a Ziska című, 1813-ban megjelent szomorújátéka előszavában arról írt, hogy felhagy a drámaírással, az Erdélyi Múzeum című folyóirat 1814-es pályázatára mégis beküldött egy művet. A lap a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitására várt történeti drámákat, erre készült el a Bánk bán. Az eredményhirdetéskor meg sem említették, és ami a korabeli postai állapotokat illeti, még akár az is megtörténhetett, hogy meg sem érkezett a szerkesztőségbe a pályamű.
Az „ős-Bánk bán”-ból sokáig csak Bárány Boldizsár Rosta című kritikájából ismertek részleteket, 1913-ban került elő a teljes szöveg Maglódon, és még ugyanebben az évben ki is adták könyvformában. Az öt felvonásos Bánk bán második, végleges változata 1819-re készült el, nyomtatásban egy évvel később, 1820-ban jelent meg. Az ősbemutatóra az 1819-es székesfehérvári próbálkozás után – akkor a cenzúra nem engedélyezte az előadást – 1833. február 15-én került sor Kassán.
A produkció sikere után Kolozsváron, Budán, Debrecenben is feltűnt a műsoron. 1839. március 23-án játszották a Nemzeti Színházban, aztán öt évig pihentették, és csak 1845-től kezdve szerepelt a színház repertoárján, évenként is többször játszva. Ez a darab szerepelt 1848. március 15-én a Nemzeti Színház díszműsorán, igaz, valószínűleg elmaradt az előadás.
Erkel Ferenc operája 1861-ben készült el, az első filmet 1912-ben forgatta a Bánk bánból Janovics Jenő.
Katona József 1820-ban Kecskemét uradalmi és városi tiszti alügyésze lett, és még ebben az évben megírta Mi az oka annak, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? című röpiratát, ami a Tudományos Gyűjteményben jelent meg. Katona válaszai a címbeli kérdésre: nincs állandó kőszínház, hiányzik a nemzeti öntudat, nehéz a darabok megjelentetése, a cenzúra léte. Hat évvel később Kecskemét főügyészévé nevezték ki.
Még amolyan búcsúként elkészített egy színházi tervrajzot a tanácsnak, és ezzel végleg lezárta életének ezt a fejezetét. Hátat azonban nem fordított neki: a vándorszínészeket támogatta, az előadásokon mindig megjelent. 1830-ban, a városháza kapujában kapott szívroham következtében hunyt el.