A magyar vonós zenekari hagyományokat is felterjesztették az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára, amely az egyes országok nemzedékről nemzedékre hagyományozódó közösségi tudását gyűjti össze.
Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára évente egyszer lehet felterjesztést benyújtani önállóan vagy több országra kiterjedő hagyományként, közös dokumentáció elkészítésével. A most felterjesztett örökségek dokumentumainak értékelésére és az elemek listára vételére 2021 decemberében kerülhet sor a Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottságának 16. ülésszakán.
Magyarország önálló felterjesztésként nyújtotta be a magyar vonós zenekari hagyomány örökségelemet az UNESCO listájára. A vonós zenei formáció évszázadok folyamán alakult ki a főúri vonós zenei gyakorlat alapján, a hegedű-brácsa-bőgő alapfelállású vonósbandák meghatározó elemei voltak a hétköznapok és ünnepek közösségi és családi alkalmainak, táncos és énekes mulatságainak. A vonósbandák tagjai többnyire hallás után és kézről tanulás útján sajátították el a zenei tudást, és helyi igények szerint alakították gyakran többezres nagyságrendű repertoárjukat.
Utolsó óra blogunkban több cikket is elolvashat népzenei témában.
Az 1970-es években alakuló táncházmozgalom a vonós zenei hagyomány számára is fordulatot hozott, segítve annak fennmaradását, napjainkban pedig virágzását. A hivatalos képzések beindulásának köszönhetően ma többszáz népzenész számára életforma, hivatás a vonós zene gyakorlása és tudatos továbbörökítése.
A felterjesztési dokumentáció a Hagyományok Háza szakmai közreműködésével készült.
Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján a magyar hagyományok közül jelenleg a mohácsi busójárás, a matyó hímzés, a közös felterjesztésként benyújtott solymászat és a kékfestés szerepel. A jó megőrzési gyakorlatok regiszterében a táncházmódszer és a Kodály-metódus képviseli a modell értékű megőrzési programokat.
(Via MTI)