Ha Dave Grusin kerül szóba, az embernek a boszorkánykonyha juthat eszébe, hiszen a GRP, a Grusin-Rosen Productions, a hetvenes évek végén alapított lemezkiadó hasonlított egy olyan műhelyre, ahol valami fantasztikus terméket állítanak elő titkos recept alapján, amelynek csodájára járnak az emberek. Grusin zongoristaként és zeneszerzőként került tévémű sorokba, majd Hollywoodba, ahol hamar kifejlődött produceri érzéke. A CD-korszak hajnalán saját hangzást teremtett cégük, amelyhez a legjobb szólisták csatlakoztak: Gerry Mulligan, Chick Corea, Eddie Daniels, Earl Klugh és mások. Filmzenéivel, melyek közül a Válás amerikai módra volt az első 1969-ben, meg sem állt az Oscar-díjig, Sydney Pollackkal három évtizeden át dolgozott.
Egyik állandó partnere Lee Ritenour, a pazar technikájú és roppant sokoldalú gitáros. Vele már 1986-ban besöpörték első Grammydíjukat. „Rit”, ahogy Twist of Rit című 2015-ös lemezén is hívja magát, mindenkivel dolgozott, aki valamit is számít a zeneiparban, a Pink Floydtól George Bensonig, valamennyiüket felsorolni lehetetlenség. Legendás státuszára alapozva nagy presztízsű gitáros vetélkedőt szervezett, melynek két, különböző években győztes magyar versenyzőjét, Pusztai Antalt és Balogh Rolandot zenélni is hívta már maga mellé. Grusin és Rit magas szinten összecsiszolt játékához aktuális zenekarukban Lee dobos fia, Wes és a szerb Pera Krstajic basszusgitáros csatlakozott, varázslatosan gördülékeny és szívet melengető örömzene megvalósításának céljából.
A világon mindenütt megsüvegelt Wynton Marsalis idestova harminc éve vezeti zenekarát, a Jazz at Lincoln Center Ochestrát. „Ő a mi zenénk legmagasabb csúcsát képviseli” – mondta Marsalis Wayne Shorterről idén év elején abból az alkalomból, hogy Shorterrel közös 2015-ös koncertjük megjelent lemezen is. Ez persze a New York-i Lincoln jazzprogramjáról és zenekaráról is vitán felül elmondható, repertoárjuk szinte beláthatatlanul széles. Ez azért is figyelemre méltó, mert kezdetben érte kritika a Marsalis által képviselt és misszióként végigvitt neokonzervatív felfogást. Azóta a Shorter-program mellett született egy Isteni Színjáték-szvit, teljes albumot komponáltak a zenekari tagok modern festők képeitől inspirálva is, és méltó módon ünnepelték meg Dave Brubeck születésének centenáriumát.
https://www.youtube.com/watch?v=3pRG3NNI0kg
Marsalis a jazztörténetet egészen a kezdetektől igyekszik újra élővé tenni, ezért saját swingszimfóniája mellett a homályba vesző New Orleans-i legendát, Buddy Boldent megidéző műsor vagy például fergeteges kubai dalok is szerepelnek műsorán. Legutóbbi bécsi fellépésükön egymást követő napokon adtak elő egy klasszikus big band műsort Dizzy Gillespie és mások szerzeményeiből, egy Thelonious Monk-estet (neki ténylegesen minden szerzeményét saját hangszerelésben építik fokozatosan műsorukba) és egy délafrikai misét.